Esti mese

Robin halkan suhant fáról-fára. Bár fáradt volt, csak apró kortyokban szelte a levegőt, és tekintetét felváltva vetette az avarra, és maga elé. Kapkodása miatt valószínűleg akkora zajt csaphatott, mint egy csorda megvadult állat, ám úgy tűnt, Gil ennél is jobban siet, és nem hallja, vagy nem akarja meghallani barátja közeledtét. Nagyon izgatottnak tűnt – és Robin maga is reszkető tagokkal várta már, hogy mi volt az, amit Gil annyira eltitkolt előle, még a legjobb barátja elől is! Talán rejtett kincsre bukkant az erdőben, vagy valami még izgalmasabb...!
Robin – lévén egy vadász fia volt – szakavatottan követte Gil nyomát, bár jócskán lemaradt tőle. Azt is tudta, mit rejt a sűrű, lombhullató erdő mélye. Innen nem messze kristálytiszta búvópatak tör a felszínre néhány szikla közül, festőivé varázsolva a kora őszi langymeleg tájat. Halk, jól kivehető zúgása jótékonyan rejtette el a fiú mozdulatai által keltett zajt.
Robin átugrott egy kidőlt fát, ahogy Gil is tehette néhány pillanattal ezelőtt, és a nedves avaron megcsúszva zuhant egy tölgyfa kiterjedt gyökerei közé... Szerencséjére. A közelből Gil hangját hallotta meg, ahogy beszél valakihez. Ha óvatlanul utána rohant volna, valószínűleg pontosan mögötte bukkan fel a tisztáson! Négykézláb tornázta magát, a bokrok menedékébe mászott. Úgy saccolta, talán száz lépésre lehet Giltől, könnyedén közelebb óvakodhat, anélkül, hogy észre vennék.
Gyomra ökölnyire rándult össze az izgalomtól, mintha egy méhkas zúgna benne. Még soha nem volt része ilyen kalandban, és legalább bebizonyíthatta, hogy még Gil sem képes őt észre venni, ha nem akarja! Hamarosan kideríti a fiú titkát, amiről senki sem tud! Gil még a papnak is csak annyit árult el, hogy nem bűnös dolog, és hogy jót tett – más nem is tud róla: csak Gil, a pap, és Robin.
De Robin hamarosan rá fog jönni, mit rejteget barátja. Óvatosan átkúszott egy bokor alatt, hogy egy öles tölgy árnyékába húzódjon, és a talajhoz közel – apja így tanította: minél alacsonyabban van, annál nehezebben veszik észre, kivéve, ha jócskán a becserkészett áldozat fölött van – kidugta fejét, hogy körülkémlelhessen.
Ahogy gondolta: Gil a patak mellett állt, egy kiugró szikla mellett, amit innen Robin nem láthatott.