G.

Tizenhat évesen még úgy érzi az ember lánya, hogy száz napig tart a nyár! Csupa napfény, kis rózsaszín sort hozzáillő csattal meg papuccsal. Minden vakítóan friss, üde és tele van édes, orális élvezettel: fagylalt, nyalóka, kürtöskalács és titokban elszívott keserű cigik a nyaraló átforrósodott falának dőlve a kuncogó barátnőkkel.

Egy ilyen felszabadult nyáron ismertem meg a szerelmet. A bátor ifjú titán, aki megpróbálkozott szerelméért szerelmet kuncsorogni tőlem, áhítatával – még igencsak kiforratlan és vitatható – nőies szépségem iránt, elvarázsolt. Akár a saját nagyszerűségében lubickoló kisgyerek örültem a nem várt babéroknak, igyekeztem minden percét kiélvezni és magamba rejteni, főként abból az önző okból, hogy később bizalmaskodva elmesélhessem a lányoknak. A lábaimon felejtett tekintet, a félénk simogatások a víz alatt, az elhamarkodott, túláradó csók, amiben összekoccant a fogunk és a mérhetetlen sok bók folytán pótolhatatlan királynőnek éreztem magam. Ilyen hangulatban telt az első szexuális élményünk: a vízpartról felérkezve a nyaraló kazánház melegében egy-két ügyetlen mozdulat, pár könnycsepp és egy hatalmas tigrisszívdobbanás közepette elvesztettem drága liliomszüzességemet.

Gábor, a hős szerelmes túlcsordult boldogságában. Felnőttnek éreztük magunkat, igazi férfinak és igazi nőnek. Forró csöndben öleltük egymást a második drámai nekifutásunk előtt, ami kicsit hosszabbra és kevésbé fájdalmasra sikerült. Mindezen felbuzdulva együtt töltöttük az éjszaka hátralévő részét és pirkadatig suttogva beszélgettünk. Ahogy ott feküdtünk a szerelemtől megviselt ágyban, szép lassan Gábor testi közelsége megszokottá, természetessé és biztonságossá vált, éreztem lélegzetvételének hűvösét és figyeltem a történeteket, amiket mesélt... igazán, szívből megnevetetett. Reggelre akár egy selyempókháló úgy vett minket körül a megannyi édes, naiv, szerelmes vallomás. Hajnalban aludtuk el, kezében az én bimbózó mellemmel, melynek bőre alatt, lüktető szívkamrám mélyére rejtettem édes, új Kincsem illatát és ízét. Szerelmes voltam!

Ettől fogva a nyár minden perce Gábor volt. Minden mozdulata, vakító kék szeme, erős karja, bronzbarnára sült teste az enyém volt.