Hajrá Schumi

Figyelmeztetés!
Az alábbi történet az olvasók többsége számára szokatlan lehet! Senkit nem
bíztatok arra, hogy átlépje saját ízlésének határait. Csak a véleményetekre
vagyok kíváncsi.

– Mi az, hogy egy szoba két ággyal? – kérdezte Péter.
A recepciós lány zavartan pislogott ránk.
– Elnézést, van nálunk némi káosz. Ezek szerint két, duplaágyas szobát rendeltek.
– Pontosan, ezt mondtam akkor is, amikor lefoglaltam a szobákat. – Peti 190 – es, izmos teste megfeszült a méregtől, ahogy a lány fölé tornyosodott.
A recepciós a papírjaiba temetkezett, aztán még zavartabban nézett ránk.
– Elnézést, nem tudom, mi történt. Elírták. Nem tudok még egy szobát adni, nincs. Mindent lefoglaltak, dugig vagyunk.
Peti egyre hangosabban vitatkozott a lánnyal, időnként támogatásunkat kérve hátra fordult. A recepciós kiteregette eléje a pultra a foglalásokat, az előjegyzéseket, előkerült valahonnan a miénk is, nyilvánvaló volt, hogy a panzió tévedett. A lány hangja fokozatosan bűnbánó tehetetlenséggel telt meg, pedig valószínűleg ő tehetett a legkevésbé az egészről.
– Nem, nem tudok segíteni, a mi hibánk...
Négyen voltunk a fiúk már hónapok óta készültek a Forma 1 – re. Michaelaék két napja jöttek Bochumból. Szusszantottak egyet nálunk, és indultunk Mogyoródra. Már rég megvettük a belépőket, jó helyre, kétszáz kilométert pácolódtunk a dögmeleg kocsiban, átvergődtünk az összes dugón, és most nincs szállás. Nem mintha Michaelát és engem olyan nagyon érdekelt volna a Forma 1., de a fiúk megvesztek érte. Úgy terveztem, hogy én majd jót napozok a lelátón, este pedig jól érezzük egymást Petivel. Öt éve vagyunk házasok, de azért ezt nem lehet megunni, az új helyek pedig mindig felvillanyoznak. Na ennek lőttek.
– Nincs más szállás? – kérdezte Michaela.
– Mindenütt tele vannak... – tárta szét a karját a recepciós lány.
– Talán magánháznál, itt álldogálnak a panzió előtt az út mentén. Megpróbálok segíteni, jó?
Kisietett, de amikor jó tíz perc múlva visszajött, láttuk az arcán, hogy teljesen reménytelen. Bement az irodába, újabb tíz perc míg előkerült, talán a főnökkel.
– Nagyon sajnálom, kérem bocsássanak meg, a mi hibánk. Van egy nagyobb szobánk, családoknak szoktuk kiadni, pótágyazható. Egy fél óra, míg átviszünk még egy széles fekhelyet, és rendbe hozzuk. Ha ez megfelel Önöknek. Kérem, addig foglaljanak helyet a kerthelyiségünkben, természetesen a panzió vendégei egy italra.
Egymásra néztünk.