Havidíjat is lehet vidáman fizetni!

Üdvözlök mindenkit és jó szórakozást kívánok a következő kis történethez.

Mikor 16 éves voltam, és egyik nap elmaradt az edzésem otthon voltam. A szomszéd lakást béreltük, mert a tulaj lány akkor lett 18 és addig nem adhatták el a lakást. Azonban mikor betöltötte a 18-at, úgy döntött, mégsem adná el a lakást, úgy gondolta jól jöhet az még neki. Minden hónapban eljött hozzánk a havidíjért. Ilyenkor anyámmal megbeszélte, és mindig ő várta.

Aznap azonban nem tudott volna hazaérni a megbeszélt időre. Én otthon voltam, mert mint már mondtam elmaradt az edzésem. Telefonált tehát édesanyám, hogy intézzem el, kikészítette az átvételi elismervényt, amit alá kellett íratnom meg a pénzt is. Mivel úgysem volt mit tennem, mondtam, hogy persze, oké, majd én elintézem. Körülbelül negyed órára rá csöngettek. Sejtettem, hogy biztos ő lesz az. Nem is tévedtem. Rég nem láttam, és meglepett, mert jobban nézett ki, mint mikor utoljára láttam. Fekete Nike sportcipő, trapézfarmer, és valami pulcsi látszott a dolgokból. Hosszú vörös haja volt, nagy zöld szemei, szép szája. Olyan 170 cm lehetett tippre – mivel én 184 cm voltam, semmi hiba nem volt vele.

Szóval bejött, odaadtam a pénzt, és az átvételi elismervényt. Kért egy tollat, mert nem volt nála. Bementem a szobámba egy tollért. Kezébe adtam, egy pillanatra egymás szemébe néztünk. Miközben aláírta – szerencsére jó lassan – én megtekintettem a gyönyörű, kerek fenekét, mely elég kellemesen helyezkedett el abban a farmergatyában. Én viszonylag mozdulatlanul néztem a kívánatos fenekét. Mikor befejezte a viszonylag lassacskán sikerült aláírást, már eléggé felállt nekem. Mikor rám nézett, én még mindig a seggét bámultam, és minden vágyam az volt, hogy megkóstoljam, finom-e. Ezt ő azt hiszem észrevette, ami kicsit zavarba hozott, de nagyjából sikerült lepleznem. Ahogy odaadta a tollat, megnéztem igényesen ápolt kezét, körmét, mely homokszínűre volt festve. Akarva – akaratlanul a toll helyébe – mely igen jól állt a kezében – mást képzeltem oda. Elindult kifelé. Kikísértem, ahogy ment el a folyosón, én kint megvártam amíg távozik. Hátulról egyszerűen szenzációsan nézett ki.

Visszanézett, én pedig megint a fenekét néztem szakadatlanul.