Az első Vele...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsit bonyolult lányka, aki már régóra észrevette magán, hogy érdeklődik a női szépség iránt is. Volt is pár barátja, aki tudott erről, köztük eggyel, akinek a kedvese, Anita hasonlóan gondolkozott. Sokszor dumcsiztak át estéket pajzánkodva, de akkor még eszükbe sem jutott, hogy akár a tettek mezejére lépve egymással is kiélhetnék ilyen irányú vágyaikat. Illetve a lányka még nem gondolt erre, mint később kiderült, a barátnő már igen. Csak épp buta aggályai voltak önmagával, és nem hitte, hogy ő az, aki kellhet nekem. (hisz ez a lányka történetesen én vagyok)

A barátság egyre szorosabbra fűződött, egyre mélyebb titkokat tudtak meg egymásról, de kettejük együttes gondolata jó darabig fel sem merült. Aztán egyszer egy unalmas buszút közepén, útban az iskola felé, egy sms-párbaj közepén megjelent a gondolat. Ültem a buszon, és elképzeltem, milyen lenne, ha egyszer a beszélgetések fonalába bonyolódva elcsattanna egy-két csók, egy simogatás... Ezt le is írtam, kicsit szégyenlősen, szolidan. A válasz már nem volt ilyen visszafogott, az azonnali beleegyezés és felfokozott izgalom csak úgy sugárzott a telefonból. Ahogy leforgott lelki szemeim előtt a történet, átjárt a forróság, és onnantól már nem volt visszaút. Minél többet gondoltam a dologra, márpedig nem tudtam nem gondolni rá, annál jobban akartam, hogy megtörténjen. Rengeteg sms után megszületett az elhatározás, az időpont, a hely.

De ne is menjünk ennyire előre. Közben volt barátom, aki abszolút tisztában volt ilyen irányú képzelgéseimmel, és mondhatjuk, hogy támogatta is. Ugyan mikor először látott csókolózni egy lánnyal, eléggé meglepődött, és nem szabadult a gondolattól, kissé zavartan kérdezte egy hét múlva, hogy milyen volt, miért volt, és ugye akkor most ő nincs mellőzve, vagy elnyomva... Hahaha. De ez még nem volt túl komoly. Aztán az idő múlásával megismert, tudja már, hogyan gondolkozom, és átéli a vágyaimat is. (Sőt, néha olyan szerencsés, hogy meg is élheti velem őket. )

Szóval Ő is tudott erről az egészről, és megértett, nem bánta, sőt azóta sem féltékeny egy pillanatig sem. Legalábbis én így tudom. :o)
Akkor este ugyan, amikor is már Anitánál voltam, hogy ott töltsem Vele az éjszakát, akár csak barátságban, akár egy picit túlcsusszanva ezen a határon, azért jött egy-két féltő sms, hogy érezzem jól magam, de ne felejtsem el, hogy vár.