A varjak szóltak

Megvirradt. A város lassan ocsúdva az éjjeli dermedtségből belekezdett szokásos énekébe. Csilingelő villamos. Dudáló autók. Zakatoló redőnyök.

A férfi nyűgös volt, elgyötört. Megint az asztalára borulva aludt el, félbehagyva az éjjeli munkát. "Nem jó ez a hajtás" tiltakozott ismét elméje. "Még pár hónap, amíg megszedem magam, aztán eltűzök... most már tényleg. " Mint egy mókuskerék. Ha a mókusnak szerencséje van, átteszik egy nagyobb kerékbe, amit lassabban kell hajtani.
"Bárcsak holnap ne virradna meg... legalább alhatnék! " morfondírozott, miközben a hideg víz kiégette az álom utolsó kis szigeteit is tudatából.
Tusolás. Borotválkozás. Fogmosás. Pirítós. Sajt. Aktatáska. Kék ing. Sötétszürke öltöny. Csíkos nyakkendő. Bőrszíjú karóra. Sötétszürke tekintet.
Ajtó bezár. Biccentés a porta felé. Futás a busz után. Sötétszürke tekintet. A busz elment.

"Jajj, ne, már megint egy kéregtő. " Adj neki. Nem véletlenül kér.
Az ápolatlan, megviselt öreg reményteljesen szorította jobbjában a lapot. Egy öltönyös fiatal férfinek biztosan van aprója. Kell, hogy legyen.
A férfi, rá se nézett a koldusra. Ezúttal nem ad, döntötte el. Mindig szokott, most nem. Mindig szokott, és mit ér vele?
Most nem.
Az öreg lesütve a szemét arrébb állt. Észre sem vették. Szemben néhány varjú mérgesen rákiáltott a férfira. Adj már neki. Legalább tiszteletet.
A férfi nem érezte jól magát. "Rohadt lelkiismeret. " "Egyébként is egy húszassal nem lesz előbbre. " "Ha még két percig nem jön a busz, adok neki. "

A busz másfél perc múlva, gyötrődő nyikorgással befordult a sarkon. Sóhajtott, szuszogott, köhintett egyet, majd megállt. "Adjak neki? " "Francba, elmegy a busz" nyúlt a zsebébe, rátapintva az apróra. Rövid tétovázás, majd fölugrott a járműre.
Kár. Rikácsoltak a varjak, inkább a férfit sajnálva.

A busz tele volt. A női szemek a tájon, a férfi szemek a női formákon pihentek. Nocsak, egy szőke, hátul. Még egy lépés bálra, és már a férfi is észreveszi.
"Hmm. Szívesen lefektetném. Jó melle van. " gondolta a férfi.
"Hmm. Ez a pasi biztos szívesen lefektetne. Hiába, ennek a ruhának pompás a dekoltázsa. " gondolta a szőke nő észrevéve a kívánó pillantást.

Az iroda mindig ugyan olyan. Olyan sötétszürke. Ez az első, ami a férfi eszébe jutott, amikor belépett. A második, hogy Évának jó segge van.