Ágival, egy csütörtök délután

A történet gimnáziumi éveim egyike alatt játszódik. Az ország egyik prominens vidéki iskolájának tanulója voltam, ahol nem a szigorú fegyelemmel, hanem inkább a dolgok elég "lazára vételével" tudtak igen jó eredményeket elérni. Ennek következtében viszonylag sokat megengedhettünk magunknak, amit mi természetesen igyekeztünk minél jobban kihasználni. A körülményekről talán elég ennyi, és most kezdődjék a történet.
Szép napsütéses csütörtök délután volt, de persze én már megint a suliban dekkoltam. Drága földrajztanárnőm megkért, hogy ugyan rakjam már rendbe a szertárat, mert neki nincs rá ideje. A szóbeli érettségin történő jobb elbírás, és az év végi jobb jegy reményében természetesen igent mondtam, bár nem repestem az örömtől. Még az sem tudott jobb kedvre deríteni, hogy a tanárnő azt mondta segítséget is kapok a munkához, egy tizenegyedikes lányt. Hatodik óra után megjelentem a szertár előtt kezemben a kulcsokkal, és vártam. A csaj persze késett, ami csak tetőzte amúgy is elég borongós kedvemet. Hallom, hogy valaki siet fel a lépcsőm, gondoltam, na hála Istennek végre megjött. Meg sem vártam, amíg felért, már nyitottam is az ajtót, és egy elég szarkasztikus "Fáradj beljebb! " mondatot eresztettem meg, mindezt egy olyan mozdulatsor keretében, amelyből egyértelműen kiderült, hogy mi a véleményem erről az egészről. Azonban, amikor megfordultam, ahogy mondani szokták szemem szám tátva maradt. A tizenegyedik évfolyam talán legszebb csaj állt velem szemben, aki sűrű bocsánatkérések közepette, lesütött szemekkel besietett a szertárba. A haragom azonnal semmivé foszlott, és kezdtem élvezni a helyzetet, ahogy a csaj bocsánatot kér tőlem. Lassan oldódni kezdett a légkör, végül is nem én vagyok a hétfejű sárkány, és beszélgetésbe elegyedtünk. A csaj egészen értelmesnek látszott, annak ellenére, ahogy kinézett (semmi nagyképűség meg ilyesmi). Beszélgethettünk vagy tíz percig, véget értek a bocsánatkérések az ő, és a szabadkozások az én részemről. Végül persze nekivágtunk a munkának, javaslatomra ő állt a létrára és én adogattam a térképeket, ez praktikus volt, mert ha leesik én elkapom, de javaslatom oka nem elsősorban ez volt. Sokkal inkább az, hogy alulról remek kilátás nyílt számomra, és mindent megfigyelhettem, ezen a csodálatosan szép lányon.