Love story - Igaz szerelmi történet

Történetem több, mint tíz évvel ezelőtt kezdődött. Negyedik egyetemista évemet tapostam, s igen mozgalmas ifjú életet éltem. Igyekeztem vigyázni egészségemre, de egy-egy kisebb megfázás engem is elért. Így történt, hogy nem kúráltam ki magam, s szövődményként a tüdőgyulladás mellett egy kezdődő mellhártyagyulladást is begyűjtöttem, aminek következményeként a kórházban kötöttem ki. Négyen voltunk egy szobában, két hozzám hasonló korú, s egy idősebb, ötvenes asszony.
A kórházban töltött hetem, bármilyen furcsán hangzik is, kellemes pihenés volt. Az orvosok, az ápolók nagyon kedves, figyelmes emberek voltak, fájdalmaim hamar enyhültek, s a kényszerfekvés alatt igen sok energiával töltődtem fel. A velem szemben fekvő lány két évvel volt nálam fiatalabb, ő is a tüdejével feküdt benn, de neki lényegesen komolyabb problémái voltak, daganata volt. Ő a közeli főiskolára járt, tanítani készült, de a rák, ami testét gyötörte, komoly akadálynak látszott.

Nos, ennek a lánynak volt egy bátyja, nevezzük Zoltánnak, aki mindennap bejött meglátogatni kishúgát. Zoli a húgánál öt, vagyis nálam három évvel volt idősebb. Őrjítően jól nézett ki. Sármos arc, mindig igényesen borotvált, körszakállas fazon, barnaszemű, kidolgozott testű, sportos-elegáns, 195 centis srác. Az első pillanatban megtetszett, de nem fűztem hozzá semmilyen reményt. Aztán látogatásai alkalmával velem is beszélgetett, mivel húgával együtt múlattuk az időt. Engem nem nagyon jöttek látogatni, a szüleim nagyon messze voltak, az évfolyamtársaim meg, ha jöttek is, nem maradtak soká. Így hát Zoli lett az én ügyeletes látogatóm is. Kiderült, hogy egy misére szoktunk járni, ráadásul van még egy öccsük is, aki velem egy karra jár az egyetemen. Milyen kicsi a világ!

Múltak a napok, én megkaptam a zárójelentésem, s előre sajnáltam, hogy a látogatások véget érnek. Akkor még nem volt annyira hétköznapi dolog a mobiltelefon, meg az Internet, így nem tudtam, mikor látom legközelebb. Reméltem, hogy azért egyáltalán lesz legközelebb.
A történet teljességének kedvéért megjegyezném, hogy Zoli húga három évvel később belehalt a tüdőrákba. Nem tudtak rajta segíteni. Igazságtalan az élet! Az a lány olyan tiszta, olyan ártatlan, csupa jótét lélek volt, mégis sokat szenvedett.