Szép

"Kvdees gykeerek! Ez a msee eszgyrét ulamans(röhögőgép), mrlsészát lsasan is fgoom ovsalni mret reslmén eevsznelk a bűetk a hetátrébn és mdejeanm kfiolyik a szmeem. "
(röhögőgép)

– Milyen hülyeséget nézel már megint?! – kérdezte nővérem, szokásos kedves stílusában.
– Valami ratyi sorozat.
– Nem mész ma el? – váltott a hangja lágyabb színre.
– Nem. – böktem vissza. (Sajnos elhívja az egyik idegesítő, nagyon-csúnya-de-magát-szépnek-és-okosnak-tartó-ezért-nekem-köszönni-alig-akaró barátnőjét. Ez már biztos. )
– Felugrik egy barátnőm hétre. – (Hát úgy tűnik nincs mit tenni. )
– Szuper. – morogtam, miközben orvul elővett egy rudit a hűtőből és kibontotta.
– Nem mész ma el? – kérdezte újra enyhén megnyomva az 'el'-t.
– Itt alszik?
– Ja. – szűrte a választ a fogai között, miközben szokása szerint elkezdte a túrórudiról lerágcsálni a csokit.
– Nem tudok. Feri nincs itthon, pénzem meg nincs átbulizni az éjszakát.
– (sóhaj) És mennyiből tudnád átbulizni? – kérdezte fáradt hangon, mint mindig, ha üzleti kérdésre terelődött a téma.
– Legalább öt. – vájtam karvaly körmeimet a szívébe, mikor megszólalt a kapucsengő, macskám pedig lefordult a kanapé támlájáról. A barátnő volt. Amellett, hogy nagyon-csúnya-de-magát-szépnek-és-okosnak-tartó-ezért-nekem-köszönni-alig-akaró, még egy órával korábban is jött.
– Bevonulok a szobába, aztán eltűzök. – mondtam rosszkedvűen. – Addig tartsd a rémet a nappaliban.

A "rém" hamarosan megérkezett, a szobán át hallgattam, ahogy belépve keresztül húzta az estémet és (egyébként meglepően kedves, csivitelő hangon) a nővéremnek mesélt valamit. Elcsacsogta, hogy beragadt a hóba és most mi lesz, meg jajj-hú nem-e ismer valakit, aki segíthetne. A nővérem kedvesen felhívta a figyelmét, hogy a nála egy évvel fiatalabb fiútestvére egy gyökér, de azért, azt mondta, megkéri, hogy segítsen. Nem pofátlan.
– Te ke! – nézett be egy fej az ajtón. – Tudod az történt, hogy... bla-bla... segítesz kitolni?
Épp bele akartam kezdeni egy egymondatos, megindokolt 'NEM'-be, mikor egy virítóan kék szempár bekúszott a nővérem válla mellett és hótól vizes, csapzott hajú arcocskává teljesedett. A legkedvesebb arc, amit valaha is kigondolt a természet, legalábbis én máig így gondolom.