Házmesterné lánya 2. rész: A döntés

Legközelebb az öreg közölte, hogy sajnos nincs több ötlete és nem tudjuk folytatni a fotózást. Én teljesen kétségbe estem, mert már annyira belejöttem és persze a pénz is mámorított. El is pityeregtem magam. Kérdeztem, hogy más bácsik sem akarnak engem fényképezni? Az öreg vigasztalóan átölelt és nyugtatgatott. Mondta, hogy sajnos a többi bácsi nem éri be ilyen egyszerű fotókkal, többet akarnának.
– Mit, Jancsi bácsi? Én mindent megteszek!
– Biztos vagy benne? Azt sem tudod, miről beszélsz?
– Az nem baj, bármit megteszek, ez nekem olyan jó!
– Na várj mutatok valamit!
Jancsi bácsi benyúlt a szekrénybe és elém rakta az ismerős magazinokat.
– Nézd meg ezeket!
Én remegő kézzel lapozgattam, de nem igazán tudtam figyelni a képekre.
– Na kislányom ilyeneket is csinálnál a bácsikkal?
– Persze, szívesen...
– Biztos?
– Biztos...
– Te ugye nem először látod ezeket az újságokat?
– De...
– Na..., őszintén!
– Csak takarítás közben egyszer...
– Nem baj csacsi, mit gondolsz, miért vannak ezek?
– Na és tetszettek?
– Igen.
– Örülök!
Most úgy éreztem, van lehetőség folytatni és csak ez járt az agyamban.
– Na és csináltál valamit, miközben nézegetted őket?
Kérdően néztem vissza.
– Simogattad magad közben?
– Igen.
– Hol?
– A puncusomat.
– És jó volt?
– Nagyon.
– Ennek örülök, azt hiszem, lehet a dologból kihozni valamit.
Reményteljes kérdő tekintettel néztem rá.
– Tudod mit? Nézegesd a lapokat, mintha itt sem lennék és csináld azt, amit a múltkor!
Remegő kézzel kezdtem újra lapozni a magazinokat, cikáztak a gondolatok az agyamban és nem jött az inger, ami a múltkor, de azért el kezdtem simogatni a nacimon keresztül a nunim.