Én és a Fürdőkád

Hasonlóan kezdődött a csütörtök reggelem, mint ahogy pár évvel ezelőtt. Reggel felkeltem, anyu reggelivel várt engem és apát, összeszedtem magam, és elvittek a közeli gimibe. Csak persze már véget értek a gimis évek, és én is sokat változtam. Talán.
Lementem, reggeliztem. Közben anyu beszélt hozzám apával, de nem nagyon tudom, hogy mit is, mert elábrándoztam, és csak bólogattam mindenre. A mai, és a holnapi nap járt a fejemben. Ő jön hozzám! Két napra! Rettentő öröm volt, persze hisz mintha nem lettem volna velem még együtt napokat... hiszen már együtt éltünk szinte, de a vizsgaidőszak miatt mostanság nem találkoztunk, és felhívni se nagyon hívott. Persze megértően elviseltem, és csak vártam az én időmet!

Visszamentem a szobámba felöltözni, gondolkodtam... minél kihívóbb és vonzóbb akartam lenni. Gyors letusoltam, szőrtelenítettem magamat, és felvettem a kedvenc franciámat és hozzá a melltartómat. Ritkaság, mert legszívesebben nem hordanék a ruhám alatt semmit.
Anyu kivitt a buszmegállóba, körbepuszilt, és felszálltam. Csak a szokásos arcok, a megszokott busz sikítása. nem is járhatott más a fejemben, csak Ő!
Amint hazaértem, telepakoltam minden jó kis helyet illatolajakkal, gyertyákkal és füstölőkkel. Aztán persze főztem, hogy Tomi kedvébe járjak. Imádta, ha főzök, pedig főzni se szeretek. :)

Végül, megterítettem és meggyújtottam egy füstölőt. Már remegve vettem fel a kagylót, és görcsölt a hasam miközben beszéltem. Kedvteli szavaimmal kérdeztem, hogy mikor jön, mire csak nagy dunnyogást kaptam vissza, hogy majd bepótoljuk. Szóhoz sem tudtam jutni, még talán fel se fogtam, hogy Tominak más dolga van? De ugyan mi? Otthon van egyedül... semmi dolga. Bosszantott.