Maison du l'Amour 3. rész

Elégedetten lépkedtem Ölelő mellett. Néztem, ahogy kezemet kezébe fogva, önfeledten tartja oda arcát a nyári éjszakában életre kelt szélnek. Most tudtam csak igazán megnézni őt az út mentén sorakozó lámpák fényköreitől megvilágítva. Eddig csak félhomályban vagy a szikrázó holdfényben láttam. Ölelő termetére nem lehetett panaszom. Nálam egy fejjel magasabb volt, nyúlánk és mégis izmos teste lazán ballagott mellettem, bő inge együtt lebbent a mozdulataival, világos farmere ráfeszült fenekére. Volt benne valami a nagymacskák mozgásából. Ölelő arca egyáltalán nem volt szépnek nevezhető, mégis megfoghatatlanul erőteljes vonásai voltak. Vállig érő barna haja, sötétbarna szemei a kicsi sárgásbarna szikrákkal a mélyükön ellenállhatatlanul vonzottak. Arca mintha szikla vésetekből lett volna összerakva, pofacsontjai enyhén szélesedtek, mosolya lágyított csak a kemény vonásokon. Mégis örültem annak, hogy az enyém és nem másé.

Szoknyám hol lábaimhoz simult a feltámadt szélben, hol pedig a combjaim között cikáztak a hűvös és játékos szellő fuvallatok, fel-fellibbentették a szoknyámat. Nem érdekelt, hogy bugyi híján mi válhat láthatóvá a szoknyám alatt lévő tájakból, úgysem volt senki az úton, ahogy mentünk a kocsik felé. Ölelő egy kis ezüstszürke Peugeot felé indult meg, én pedig mint akit mágnes vonz, követtem. A kocsi egy bukszusokkal magasan körbe kerített részen állt, orral a bokrok felé. Ölelő elővette slusszkulcsát és kérdőn nézett rám.
– Hajlandó vagy most eljönni hozzám?
– Mit tudsz nekem? – kérdeztem tőle kacér pillantással végig jártatva rajta a szemem. Egyre jobban tetszett a látvány.
– Hát nézzük csak... teát vagy kávét, egy kis sajtot, talán akad némi kenyér, egy jó nagy francia ágyat, benne én ráadásnak, na meg a fél melltartódat. – felelte, a felsorolásnál egyenként kinyújtva ujjait.
– Ez eddig jól hangzik. Éhes vagyok, szeretem a sajtot, innék egy gyenge teát is. – nyugtáztam a várhatóan rendelkezésre álló eleség állományt.
– Na és a francia ágy? – kérdezett rá az általam kihagyott tételre.
– Hát, nem is tudom... Nem lesz az még túl korai? Szerinted nem haladnunk túl gyorsan?! – mondtam neki álszent pofával.
– Pedig nem is tudod, hogy milyen puha ágyam van. Frissen vetett, kényelmes, hancúrokra való hely. – ütötte tovább a vasat.
– És még nem is láttad a maci gyűjteményemet. – csillantotta fel előttem lakhelye újabb vonzerejét, úgy érezvén, hogy még mindig nem gyakoroltak rám kellő hatást az eddig említettek.
– Neked maci gyűjteményed van?! – Megállt bennem az ütő. Egy pasi, aki macikat gyűjt. Csak reméltem, hogy nem porcelánból vannak és esténként nem játszik velük.
– Igen, gyerekkorom óta gyűjtöm őket. Ez most rosszpontot jelent nálad? – firtatta szégyenlős mosollyal.
– Még nem tudom, ahhoz látnom kell a macikat. – feleltem neki.

Ölelő nem indította be a kocsit, hanem félig felém fordulva, alányúlva szoknyámnak, végig simított a térdem belsejétől, belül egészen a combom tövéig, fejével végig követve kézmozdulatait. Aztán rám nézett, tekintetében megint ott voltak a szikrák, ajkát megnyalta. Arca egyre közelebb jött az arcomhoz. Forró volt az érintése, a lehelete, forró volt a csókja, áradt a hőség az egész férfiből. Még mindig simogatta a combjaim belsejét.
– Itt akarod? – kérdeztem tőle elgyöngülten, nyakam tövéig pirosan.
– Lehetne? Nem tudok várni addig, amíg hazaérünk! – dorombolta házi nagymacskám.
Nem bírtam neki ellenállni. Volt valami benne, ami teljesen kikapcsolta mindennemű gátlásomat. Ugyanakkor meg is ijesztett a rám gyakorolt hatása. Óvtam volna tőle eddig féltékenyen őrzött szabadságomat. Sosem szerettem függeni egy pasitól sem, sem anyagilag, sem szexuálisan, sem lelkileg. Ő pedig elnyeléssel fenyegetett.

De Ölelő semmit nem érzékelt vívódásaimból, hanem elkezdte gombolgatni a sokgombú topot. Na csak addig, amíg alá tudott kényelmesen nyúlni. Megint kezei között voltak a melleim, keresztcsontomon ismét a hideg forróság futkározott. Ölelő elvette a kezeit a mellemről, levette farmerját és a hátsó ülésre csúszott enyhén széttárt lábakkal, hívogatóan. A farmer alatt nem volt rajta alsónadrág. Rokonlélek. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de anyaszült meztelenre vetkőztem le. A lehetőség, hogy egy kocsiban, szinte nyilvános helyen szeretkezzek, egyszerre taszított és egyszerre vonzott. akartam még egy kicsit őt.

Gondosan úgy helyezkedtem, hogy a sebváltó és a műszerfal közé üljek. A sebváltón a szokásosnál kisebb gomb volt, alatta négy ujjnak való bemélyedés sorral. Pont jól jött az elképzeléseimhez. Láttam rajta, hogy nem érti, hogy miért nem ülök az ölébe. Már mozdult volna, hogy magához húzzon, de tekintetem és apró, határozott fejrázásom megállította. Lassan megnyalta száját és ülve maradt. A holdfény pont oda világított, így kissé már felmeredő farkát látva majdnem meginogtam. Sosem izgattam még magam egy férfi előtt sem. De most már nem akartam visszatáncolni. Na és persze szinte obszcén módon kíváncsi voltam a reakcióira is.

Lassú mozdulatokkal elkezdtem körözni a melleimen, végig simítottam nyakamon és közben lehunytam a szemem. Csak a magam által keltett érzések léteztek most. Mellbimbóim már az első pár érintéstől megkeményedtek, áramütés futott át rajtam, amely az ölemnél ért véget. Először csak felváltva morzsolgattam a rátartian álló bimbókat, aztán melleimet gyűrve egyszerre mindkettőt. Időnként megálltam. Halk nyögések szakadtak fel belőlem. Tovább folytatva saját ujjaimmal a kalandozást, melleimtől eltávolodva a hasam irányába lefelé simítottam végig a testemen és vissza. Ágyékom gyorsan kezdett vérrel telni, visszatértem hát egyik kezemmel a mellemhez, másik kezemmel finoman masszíroztam magam odalent. Csípőm lágyan hullámzani kezdett, ahogy hangulatomhoz illő, rég elfeledett arab zenék hangjai szálltak belső zenegépemen. Közben kinyitottam a szemem, mert Ölelő arcát akartam látni. Noha arca sötétben volt, annyit mégis láttam, hogy összeszűkült szemmel, tátott szájjal, farkát markolva élvezte az előadást. Nem izgatni akarta magát, éppen, hogy csillapítani. Ettől még nagyobb izgalomba jöttem. Tovább ingereltem magam, ő szomjas szemekkel itta a látványomat. Mikor éreztem, hogy nedveim megindultak ölem mélyéről, ujjaimmal benyúltam barlangomba, ki-be járatva azokat, majd hangsúlyozottan lassan húztam végig nedves ujjaim a szeméremajkaimon. Egyre mélyebbre nyúltam. Ölelő ezekre a mozdulatokra felnyögött és még jobban szorította farkának tövét. Szaporán vettem és vette ő is már a levegőt. Felemelkedtem, és csípőmmel körözve odadörzsöltem magam a sebváltó gombjához, majd szirmaimat az ujjak helyének recéin pergettem lassan oda és vissza, oda és vissza, közben a sebváltó rúdján járt a kezem, mintha az ő farkát simogattam volna. Ölelő ajkát beharapva ült, még mindig próbálva magát lehiggasztani. Teljesen beindultam tőle és a helyzettől, nem érdekelt már az sem, hogy mit fog hozzá szólni. Csípőmet megemelve, óvatosan ráereszkedtem a sebváltó gombjára, amely engedelmesen csusszant be, két kezemmel az első ülések támlájába kapaszkodtam. Ölelő szeme erre elkerekedett, de nem mozdult. Jó fiú. Lassan elkezdtem mozogni föl-le a sebváltón, ami kemény merevségével leírhatatlanul jó érzés volt. Kezeim megint melleimet gyúrták, teljesen átadva magam az élvezkedésnek, pedig valahol tudtam, hogy nem normális, amit csinálok. Vagy tán éppen ezért. A sebváltó már mélyen bennem járt, ahogy mozogtam rajta, éreztem, hogy elöntenek a kéjhullámok. Közben tágra nyílt szemmel néztem Ölelőt, aki nem tudott betelni élvezésem látványával, de most már nem csak markolta a farkát, hanem lassú, apró mozdulatokkal – mint aki egyszerre akarja élvezni a saját és az én mozdulataimat is – mozgott a keze. Ettől most én éreztem úgy magam, mintha tiltott dolgot látnék. Megbabonázva meredtem a farkára, amely egyre növekedett. Felemelkedtem a sebváltóról és odakúsztam hozzá. Farka végét szájamba véve, kezét eltolva magam izgattam őt ugyanolyan lassú, kicsike mozdulatokkal érintve, ahogy magának csinálta. Sós ízű volt makkja és rúdja, a jól ismert íz. Kihúzta magát és közben nagyokat sóhajtva nyögött. Erősen elszorítva őt farka tövénél, ráguggolva leereszkedtem, hátamat az első üléseknek támasztva. Nedves és irányában készséges barlangom ellenállás nélkül fogadta be őt. Ölelő megszorította csípőmet két kezével és hol eltolva, hol visszahúzva engem, gyorsan mozogni kezdett bennem. Medencéje és combja vadul csapódott oda a fenekemhez, farka hihetetlen erővel döfködött. Én nyögtem és jajgattam, mert sosem volt még ilyen kemény bennem Ölelő és sosem volt ilyen féktelenül vad. Arcát nézve, elhatározhatta, hogy megmutatja, hogy mi a különbség közte és a sebváltó között. Hatalmas, forró és mindent kitöltően kemény "különbsége" volt. Nem tudom, hogy mi történt vele, de hogy engem majd halálra kefélt, az biztos. Én sikoltva elmentem már, amikor ő még mindig követelőzően bennem járt, nem hagyva, hogy csitulhassak. Éreztem, hogy jön az újabb orgazmus. Meglepetten ránéztem, ő pedig ádáz vigyorral a képén visszanézett rám. Aztán csak remegtem, vonaglottam, karmoltam őt, ziháltam, kalapáló szívem alig bírt már ki ennyi gyönyört. Végre-valahára feloldozott a is édes gyötrés alól és forró magja nagy lökésekkel áradt belém. Átöleltem és nem tudtam megszólalni, testemet rázta a felszabadult zokogás. Ó mennyire tudtam élvezni őt! Mennyi örömöt is tudott nekem okozni! Ölelő szótlanul, lihegve, nyakamba csókolva simogatta a hátam.

Hirtelen a kövek csikordulását hallottuk a kocsi oldala felől. Egy idegen férfi állt ott és nadrágjából elővett farkát markolva élvezett. Nem tudom mióta nézte a műsort. Micsoda perverz alakok vannak! – gondoltam. A pasit nem érdekelte, hogy látjuk, pár másodperc múlva fehér, sűrű folyadék csapódott a kocsi oldalsó ablakára, majd meghökkent tekintetünk előtt visszagyömöszölte lelankadt fütykösét a nadrágjába és elszaladt. Ölelőből káromkodás szakadt ki, igen zaftos. Én elkezdtem nevetni és sokáig egyszerűen nem tudtam abbahagyni.
Ölelő közben az oldalajtó rejtett zugából papír-zsebkendőket halászott elő és tisztogatni kezdett engem és magát is. Én még mindig abbahagyhatatlanul vihogtam az iménti jelenettől. Ölelő közben egyfolytában mormogott, de csak annyit értettem belőle, hogy: "Ez hihetetlen"... "elképesztő"... "na, csak érjünk haza". Én nem szóltam erre egy szót sem. Ezek után nem tudtam elképzelni, hogy még van bennem bármilyen tartalék is.

Szótlanul tettük meg a hozzá vezető utat. Nem mertem ránézni. Az őrületem elmúltával valahogy szégyelltem magam. Ölelő leállította a kocsit egy társasház előtt és felém fordult.
– Már régóta szerettem volna egy ilyen látványt kiélvezni, egyik legtitkosabb vágyamat teljesítetted ma be. Na de a sebváltó, az nekem nem jutott volna eszembe, mint szexuális segédeszköz...

Láttam rajta, hogy merengve emlékezik a jelenetre, amikor meglovagoltam a sebváltót. Én továbbra is hallgattam, mert utólag ébredtem rá rémülten, hogy ez a műsor bizony rosszul is elsülhetett volna.
– Ne szégyelld magad! Látom, hogy szégyenkezel. Egy élvező nő látványa bármelyik férfit feléleszt haló poraiból is, az meg hogy éppen te élvezel előttem, a legnagyobb öröm volt. – oszlatta el kétségeimet Ölelő.
Feléje nyújtottam kezem, hogy végig simítsak arcán. Ölelő hagyta, azután belecsókolt a tenyerembe, maradék bűntudatom is tovatűnt.

Ölelő halkan matatott a lakáskulccsal, aztán kitárta előttem az ajtót. Ölelőnek másfél szobás lakása volt, nem nagy, de éppen megfelelő egy egyedülálló számára. Meglepetésemre, egyáltalán nem volt rendetlenség a lakásában. Nem úgy, mint az enyémben.

– Most pedig gyerünk fürödni! Egészen nekimelegedtem! – rendelkezett Ölelő és már húzta is le magáról az ingét. Ismét megcsodáltam szinte szőrtelen mellkasát, hasának fent szelíd, majd lefelé egyre burjánzóbb szőrzetét. Tekintetem lejjebb siklott még farmerban lévő ágyékára. Én nem vetkőztem még le, élvezni akartam meztelen testének látványát. Végre lekerült a nadrág is róla és én néztem, ahogy ernyedt szerszáma és golyói kecsesen libbennek, ahogy le-lehajolva összenyalábolja a cuccait és ráteszi a székre. Kellett nekem ez a pasas, szőrőstül-bőrőstül! Aztán én is vetkőzni kezdtem. Nem tehetek róla, de ahogy ott állt és nézett, megint illetlen gondolataim kezdtek támadni. Jézusom! Hát nekem semmi nem elég?! Nem! Nem elég! Ölelőből semennyi sem lehet elég! Megint szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy olyan vagyok a jelenlétében, mint a viccbeli Móriczka. Mindenről az jut az eszembe...
Lassan, szemébe nézve, kifűztem a szoknyámat, amely lehullott a padlóra, aztán még vontatottabban gombolgattam a felsőt. Ölelő tekintete először meztelen ágyékomra szegeződött, aztán szemmel látható élvezettel nézte kibukkanó kebleimet. Arcán megint az az élveteg félmosoly játszott. Amikor már teljesen meztelen voltam, fogta magát, felszedegette lehajigált cuccaimat és a másik székre terítette. Én itt illegetem magam neki, ő meg rendet rak?! Kezdtem érteni, hogy miért agglegény még. Ki az a nő, aki ezt el tudná viselni?! Te! – suttogta egy hangocska agyam mélyén. Nem akartam most vitába szállni velem. Inkább fenekemet riszálva előtte, ellibbentem az általam fürdőszoba ajtónak gondolt ajtó felé és benyitottam a WC-be. Annyi lett a kimódolt entrée-nak! Hátam mögül kuncogást hallottam. És még ki is nevet! Ránéztem és megsemmisítőnek szánt pillantást vetettem felé. Erre még jobban rázta a nevetés. Hát ezzel a pasassal még gondok lesznek!

Benyitottam a másik ajtón. Kellemes bézs és barna színekben játszó csempe, zuhanyzó. A törülköző tartón macis törülközők, a szappan maci formájú szappan, a hátkefe – mert az is volt! – maci mintás. Most rajtam volt a kuncogás sora. Megérkeztem Medve Földre... De azért tetszett. Gyerek lélek, férfi vágyakkal és képességekkel. Nem rossz kombináció. Ölelő elfogódottan állt az ajtóban mögöttem. Hátrafordultam és ránéztem.
– Eddig tetszenek a macijaid. – mondtam végig simítva buksi fejecskéjén.

Beléptem a zuhanyzóba, megeresztettem a vizet. Aláálltam és élveztem a meleg vízsugarakat. Nem sokára éreztem, hogy egy még száraz test préselődik hozzám az érezhetően egyszemélyes zuhanyzóban. A maci szappan elkezdett körözni rajtam, kellemes hintőpor illata volt. Ölelő szépen, akkurátusan szappanozta testem. Mindent alaposan csinált, a szeretkezést és a szappanozást is. Az én fejemben közben persze továbbra is dévaj gondolatok kergetőztek. Olyan jól esett, ahogy hozzám ért! Lábujjhegyre álltam és már szappanos fenekemet szerszámához dörzsöltem.
– Naaa! – mordult fel.
– Nem tetszik?
– De, de! De így nem tudlak rendesen beszappanozni! – pirított rám.
– Olyan nagy baj az? – kérdeztem tőle megfordulva.
– Most egy ideig nem vagyok harcképes kedves, sokat kivettél belőlem este és az éjszaka. Nem engedtél a nedűből inni, emlékszel? – válaszolta szomorúan.
– Bocsáss meg, erre nem is gondoltam. De azért kényeztethetlek egy kicsit, nem? Igérem, nem fog fájni!
Kivettem a kezéből és most én járattam meg rajta az egyre kevésbé medvére hasonlító szappant. A mellkasán kezdtem. El-elidőztem rajta nedves kezemmel, a szikáran izmos férfi testet élvezettel gyúrtam, gyömöszöltem hasán, hátán. Aztán letérdeltem és most már szép fenekét szappanoztam. A szappanozás közben apró csókokat leheltem zacskójára, számba véve melengettem, babusgattam a szerszámát. Pont úgy, mint az első éjszakánk végén, elmenőben. Szabadon megfigyelhettem rajta az ereket, a bőrredőket, a végén levő nyílást, megszemlélhettem sima zacskóit, benne a sosem kikelő tojásokkal. Őszépségessége sajnos ernyedt maradt, de hát megmondta. Azért azt láttam rajta, hogy tetszik neki olthatatlan imádatom. Odaszorítottam arcom ágyékához. Annyira jó volt ölelni őt! Mindenféle kötelezettség nélkül, magamba feledkezve. Magához húzott és hosszasan csókolóztunk a házi vízesés alatt, amely lemosta rólunk nem csak a fáradtságot, hanem engem is szokatlanul gyengéd hangulatba ringatott. El tudtam volna viselni ezt a testhelyzetet, akár naponta többször is. Aztán kilépve a zuhany alól egymást szárazra töröltük. Furcsa volt az érzés, amely körbe lengte a közös tevékenységet. Mintha mindig is együtt éltünk volna. De hát hogyan lehetek ilyen vakon szerelmes egy férfibe, akit – a kezén, a száján és a farkán kívül – jóformán nem is ismerek?! Nem ismertem magamra.

Ölelő egy szál, derekára tekert törülközőben a konyha felé vette az irányt. De leszedtem volna fenekének gusztusos félgömbjeiről most azt a felesleges textil darabot! Addig is megelégedtem annyival, hogy élvezettel belemarkoltam mindkét formás farpofába. Nem tette szóvá.

Jóllakván a sajttal és kenyérrel, a kezébe fogta kezemet és a hálószoba felé húzott. Olyan természetes volt, hogy oda megyünk. A hálószobába érve azonnal megragadta a tekintetemet a francia ágy. Ódivatú, felül réz rácsos ágy volt, rajta macikkal teleszórt ágytakaró, támlátlan végében nagy és masszív faláda állt. Elmélázva forgattam a gondolataimat, hogy mi mindent is lehetne csinálni az ágyon, a faládán. Fújj, de buja némber vagy Te! – rótt meg a bennem szigorúan elzárt jó kislány. Ő tett ilyenné! – feleseltem vele.
elszakítva a gondolataimat a vélhetően megvalósuló üzekedésünket szemléltető belső képektől, jobbra fordítottam a tekintetemet. Az ággyal szemben egy hatalmas könyvespolc volt. Tele macikkal. Kis maci, nagy maci, vörös maci, fekete maci, sapkás maci, sálas maci, kötényes maci, tengerész maci... legalább 100-féle maci nyugodtan ott és mind engem nézett kíváncsian a gombszemeivel. Megértettem őt, hogy ezt miért nem a nappalijában rakosgatta ki, nekem pingvinjeim voltak. Ez olyan dolog, mint a Kékszakállú utolsó szobája. Egyiküket-másikukat kézbe vettem, végigsimítottam a fényes fekete medve orrokon.

Ölelő megnyugodva attól, hogy imádott macijainak nyugalmát nem fenyegeti túlzott zaklatás, elindult az ágy felé, ledobta magáról a törülközőt és az ágyba bújt, a paplan másik felét felhajtva invitált befelé. Én is ledobtam magamról a törülközőt és lágyan odabújtam hozzá a paplan alatt. Puha volt az ágynemű, puha volt a takaró, feszes testű volt az ágy támlájának támaszkodó Ölelő. Hát létezik ennél jobb?! Ugye hogy nem?!
Befúrtam magam a karja alá és kezemmel simogattam a mellkasát. Libabőrös lett tőle. Felbátorodva simítottam jó illatú testén végig. Orommal játékosan szimatoltam végig nyakán, fülén, arcát megnyaltam, mintha macska volnék. Ölelő kuncogott megint. Így időztem rajta sokáig, meg-megnyalva mellbimbóit, mert tudtam, hogy ez élvezetet okoz neki is. Aztán kezemmel lenyúlva zacskóihoz, lágyan morzsolgattam tojásait, ujjaimmal gátját masszíroztam, hüvelykujjammal szerszámát simogatva. Nem tolta el a kezeimet, hanem mélyeket lélegezve élvezkedett, csípőjét enyhén megemelve, most már maga fel nekem kincseit. Ráültem combjaira, összezárva az övéit, ölem forróságát jótékonyan hűtötték még hűvös testrészei. Belenéztem csillogó szemeibe és őrülten kívánni kezdtem őt. Kezeit melleimre tettem, hátha megérti, hogy mit akarok. Megértette. Kérte, hogy emelkedjek fel és csomagját hasa felé húzta, majd visszaültetett. Csiklandós érzést éreztem odalent, szerszáma még lankadt állapotban is izgató volt. Kis és nagyajkam élénken reagált a farka jelenlétére, önálló életet élve, izgő-mozgón aprókat szorítottak rajta. Ölelő erre elmosolyodott. Értékelte alsó ajkaim simogatását, bár nem tudta, hogy nem én csináltam. Ők csinálták. Melleimet megint kezébe vette, majd szájával kezdte cirógatni, ölem többször is édesen összehúzódott belül, annyira puha volt Ölelő szája. Aztán kezeivel folytatta, száját belefúrva a nyakam és vállam találkozásához. Egyik keze hátam simogatta, másik kezével jobb mellem dörzsölte, egyre nagyobb szenvedéllyel, ahogy csípőm ott hullámzott már nem is annyira lankadt szerszámán. Ahogy nedvesedtem, egyre jobban csúszkáltam rajta. Ölelő rámaparancsolt, hogy forduljak meg. Neki mindig hajlandó voltam engedelmeskedni, így aztán magam mohó szájának. Én addig lent játszadozhattam vele. Ölelő először gyengéden végignyalt ölemen. Összerándultam a váratlan és mégis jó érzéstől. Most én lettem libabőrös, ő pedig egyre erősebben nyalt. Én csak támaszkodtam két oldalt a csípője mellett, nyelvemmel simogattam zacskóit, időnként oda-oda nyalintva erősen szerszámára és élveztem őt. Egy idő után viszont szenvedélyétől hajtva annyira hevessé váltak érintései, hogy kénytelen voltam elhúzni magam tőle. Mellbimbómat hozzáérintettem már félkemény szerszámához és azzal izgattam a kedvest, és magamat is. Ide-oda lendítettem melleimen és melleim között farkát, időnként összeszorítva, kebleimmel masszíroztam őt. Ölelő úgy ficánkolt alattam, mintha egyszerre akarná ő is elvonni magát tőlem és ugyanakkor egyszerre akarná melleim közé préselni a farkát. Lassítottam az iramon és ismét odaszorítottam melleim közé a becses darabot. Már merev volt, megint. Olvatagon nyalogatni kezdtem a végét, mire azt hallottam, hogy: "Jaaaaj". Most megeszlek! Szemérmetlenül szopogattam, nyaltam, faltam makkját, duzzadó dárdáját. Végre azt csinálhattam vele, amit csak akartam! Nem tudtam betelni a barnás rózsaszín, lüktető rúddal! Úgy felizgultam az ő izgatásán és izgalmán, hogy muszáj volt ölemet merev és nedves farkához nyomni a kezemmel. Ölelő ismét alattam ficánkolt, nagyokat nyögve. Még a hangja is csak a vágyamat szította, egyre feljebb repítve. Nem akartam még elmenni, ezért egyszerűen és határozottan beleültem. Tövig. Hátrafordultam, mire Ölelő úgy nézett rám, mintha először látna, és tulajdonképpen meglepné, hogy neki háttal egy nő ül rajta, magába szippantva őt. De én nem hagytam ám sokáig álmélkodni. Elkezdtem körözni csípőmet mozgatva, farka erősen hozzányomódott hüvelyemhez, minden mozdulatomra helyzetét változtatta. Ismét begerjedtem, mert noha arcát nem láttam, de azt éreztem, hogy minden belső érintésemet határtalanul élvezi. Lassan le-föl mozogtam, csusszantam, szinte löktem magam lejjebb és feljebb. Combjaim feszülésének köszönhetően ismét istenien kitöltött belül! Már meg sem kísérelt szabadulni alólam, miért is tette volna?! Ugyanannyira kívánt, mint én őt. Ismét hátrafordultam és összeszorított fogát, vadul villogó szemét láttam csak. Azt akartam, hogy veszítse el megint a fejét, könyörögjön kegyelemért! Teljesen bevadultam tőle! Testsúlyommal ölére nehezedve, előre-hátra-oldalra mozogtam, nevetve táncoltam rajta, mint egy vágy-démon, kezeim hol csípőjébe, hol hasába martak, ő pedig derekamat szorította megint veszett erővel. Aztán, amikor egy kicsit megálltam, mert már szinte nem kaptam levegőt, átvette az irányítást. Megint magához húzott, újra azzal az esztelen erővel mozgott bennem, erős karjaival odaszegezve öléhez. Imádtam ilyenkor. Meg máskor is. Máshogyan is. Bárhogyan. Most Ölelő volt az, aki gátlástalanul tombolt bennem, engem ismét az elviselhetetlenség határáig őrjítve. Kezeim a paplant markolták, testem ívbe feszülve várta őrjöngésének végét és az újabb beteljesülést. Vágyában is szinte dühödten felült, magához szorított, és egy utolsót lökött rajtam... mindkettőnknek elég volt ez a mozdulat, megint érezhettem farkának rándulásait, most magjának áradása nélkül. Újból a kicsi felhőn ültem, amely lassan úszott a fellegekben. Imádom! Szeretem! Bolondulásig!
– Eddig nem voltál ilyen vad! – suttogtam pár pillanattal később a fülébe, és gyengéden beleharaptam a fülcimpájába.
– Te őrjítesz meg, egyre inkább! – súgta és visszaharapott.
Egy darabig csendben ringatóztunk, mindenféle malacságokat sugdosva a másiknak, közben lassan masszírozta remegő combjaimat. Aztán leemelt magáról és lefektetett, majd teste a testem vonalát követve hozzám simult és átkarolt. Én szinte azonnal elaludtam, nyugodt és békés álmaim voltak. Álmomban a macijai kézen fogva sétáltak a pingvinjeimmel.