Egy nős férfi...

Amikor az új munkahelyemre kerültem sok emberrel azonnal összebarátkoztam, de egy sráccal nem. Ritkán futottunk össze, és ha találkoztunk Én általában nem voltam valami kedves.
Időközben szakítottunk a barátommal és Én külön költöztem. Hallottam a kollégáktól, hogy Lőrinc 10 éve harcművészetet tanul és tai-csit oktat. Évek óta szerettem volna ilyen dolgokat tanulni, csak valahogy mindig mást csináltam. Gondoltam megkérdezem, hogy tanítana-e, ha megkérném rá. Odamentem és megbeszéltük, hogy munka után értem jön. Furcsa érzés volt várni rá, de azt gondoltam, hogy csak az edzés miatt van. Megérkezett, beszálltam az autóba és elindultunk. Nem sokat beszélgettünk útközben, többnyire a menyasszonyáról és a közelgő esküvőjéről mesélt. Kimentünk a város szélére és elkezdtünk edzeni, furcsáltam, hogy csak ketten vagyunk, de azt mondta, hogy ma csak velem foglakozik, mert kezdő vagyok.

Edzettünk és egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy pillanatra sem veszem le róla a tekintetem, és csak az ajkait figyelem és a szemét, ahogyan rámnéz. Odalépett, megigazított, hogy jobb legyen a tartásom, borzongtam és úgy remegett a lábam, hogy alig bírtam állni. Ő is zavarba jött láttam rajta. Hazahozott és megbeszéltünk, hogy máskor folytatjuk.
Teltek múltak a hetek mi rendszeresen edzettünk és időközben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, meghívott az esküvőjére, a többi kollégával együtt. Elmentem, bár nem volt sok kedvem. Szólt a nászinduló és Ők beléptek a terembe... A szívem úgy kalapált, hogy azt hittem kiugrik. Szörnyű volt, legszívesebben kiabáltam volna, hogy ne tegye! Közben fényképeztem, őket együtt és csoportkép a kollégákkal.

Láttam az arcán a boldogságot, az örömöt és arra gondoltam, hogy nekem kellene ott állnom! De ahogy ez a gondoltam megfogalmazódott bennem el is hesegettem magamtól, hisz Ő a barátom semmi több! Vagy mégis? Magam sem tudtam. De ekkor Én kerültem sorra, hogy gratuláljak, megöleltem és szorítottam Ő is! De jött a tömeg és mennem kellett.