Anyukám világa 1. rész: A főpróba

Az ablaknál álltam, szótlanul bámultam a szemerkélő esőt.
– Rossz kedved van, Imola? – lépett mellém anyukám.
– Igen.
– Miért?
– Délután randim lesz Ákossal.
– Azt hittem, rokonszenves.
– Tényleg az.
– Akkor mi a baj?
– Úgy tudja, imádok kefélni.
– Honnan veszi ezt?
– Én mondtam neki.
– Miért?
– Mert a vagány, bevállalós csajokat kedveli.
– Talán jobb lett volna igazat mondani...
– Azt, hogy én még csak mű fütyivel dugtam? Kiröhögött volna.
– Tizenöt évesen nem olyan nagy szégyen, ha valaki tapasztalatlan.
– Te mesélted, hogy az én koromban már két-három pasival kavartál, és egyszerre is csináltad velük. Áh! Engem még egy szóló fiú se próbált fel.
– Az a srác, az Ákos, nagyon tetszik neked?
– Nagyon. Nem akarom elszalasztani. De le fogok égni.
– Biztos vagy benne?
– Sok csaja volt. Nem kezdő. Észreveszi, ha bénázok. Még szopni se tudok. Fogalmam sincs, hová nyúljak, miként érjek hozzá. Hiába láttam olyan sok pornót. Tök ciki. Mit csináljak, anyu?
– A délután még messzi van. Addig sok minden történhet...
– Mi történhetne?
– Szerezhetsz egy kis tapasztalatot.
– Hogyan?
– Szóljak Dénesnek?
– Dénes a te pasid. Nem szeretnék bekavarni.
– Akkor szerezzünk egy idegent!
– Nem akarom, hogy a legelső egy vadidegen legyen. Nagyon nyűgös vagyok?
– Kicsit. De van megoldás.
– Mi a megoldás?
– Nem mi, hanem ki.
– Vagyis ki?
– Az öcséd – mondta anyukám olyan hangon, mintha ez lenne a világ legnyilvánvalóbb dolga.
– Attila? – néztem rá értetlenül.
– Igen. Nem te állítottad pár napja, hogy ha történetesen nem az öcséd lenne, szívesen rámásznál? Ő meg azt mondta, ilyen lányt szeretne majd kefélni egész életében.
– Jaj, anyu, ökörködtünk. Hiszen csak ugrattuk egymást. Komolyan vetted?
– Tudom, hogy csak ugrattátok egymást. De ha tetszik neked, és te is tetszel neki, és valóban gyorsan tapasztalatot akarsz szerezni, ráadásul se az én pasimmal, se idegen fiúval nem kívánsz szeretkezni... Nos, tudsz más megoldást?
Tűnődve néztem magam elé, sokáig nem válaszoltam. Anyukám sem sürgetett.
– És ő mit szólna hozzá?
– Kérdezzük meg!
Attila a számítógép előtt ült, bőszen püfölte a klaviatúrát. Anyukám nem sokat kertelt, gyorsan elmesélte, miről beszélgettünk a másik szobában.
– Ugye, ez most valami vicc? – gyanakodott, és hunyorogva nézet hol rám, hol anyura.