Köszönöm Tanárnő 1. rész

*megjegyzés: A történet a Sajnálom Tanárnő, és a Sajnálom Mesi c írások után a "trilógia" harmadik része. Tökéletes megértéséhez az említett két történet olvasása ajánlott. Dani barátunk kalandjai ezzel a történettel befejeződnek.
**megjegyzés: Bocs, ha kissé hosszúra sikeredett a bevezetés. Remélem, megéri olvasni.

/Néhány évvel később/

A zene már szinte elviselhetetlenül hangos volt. A sötétben alig láttam valamit. Csak a dj pulton álló kis lámpa nyújtott némi segítséget a tájékozódásban. Körülöttem mindenki tombolt a monoton, művészi értékeket nagyívben kerülő, s napjaink fiatalságának kulturális igényét maximálisan kielégítő diszkó zenére. Mindenkin ugyanazok a márkák, mindenki ugyanolyan extázisban. Hirtelen hányinger fogott el a teremben megragadt cigarettafüst, az és a bezártság miatt. Ki akartam jutni erről a gusztustalan helyről. Ezerszer megfogadtam, hogy messziről kerülök minden ehhez hasonló intézményt... És ezerszer megszegtem már ezt az ígéretemet "köszönhetően" a haverok unszolásának. Csak az foglalkoztatott, hogy elérjek a mosdóig, mielőtt nemtetszésemnek kézzel fogható módon is nyomatékot adok. Nem sikerült.

A következő emlékem egy nagydarab marcona ember, néhány személyemet sértő megnyilatkozás, egy hatalmas pofon, és a járda hideg köve. A zsebemben lévő szemüvegem, melyet aznap váltottam ki ripityára tört. Szerencsére volt nálam néhány tiszta papír zsebkendő, így a nemrég szerzett sebeimet kellő képen el tudtam látni, bár az orrom úgy emlékszem jó sokáig . Ránéztem az órámra. Fél 11. Remek. A fülemben még bőszen tombol a benti muzsika, a ruhám bűzlik, és a hajdan volt fáradtság a hideg hatására mintha soha nem is létezett volna. Felhívtam az egyik bent lévő haveromat, hogy a kabátomat próbálja meg valahogyan kihozni a ruhatárból, mire ő megnyugtatott, hogy nemsokára jönnek ki ők is, akkor majd kihozzák. Minden reményem elszállt, de legalább már nem voltam rosszul. Úgy döntöttem a diszkó előtt lévő padok egyikén várok néhány percig, hátha nem csak meggondolatlan kijelentés volt a "nemsokára jönnek" és pár percen belül már a kabátom nyújtotta melegben élvezhetem a hazafelé út kellemesen csöndes unalmát.