Balatoni nyár 2. rész

Mivel az ország minden részéről jöttek , különböző vonatokkal mentek a csoportok. Tudtam, hogy mi csak késő este fogunk haza menni a kisbusszal. Közben megtudtam, hogy lesz még két utasunk, a Laci meg a haverja. Micsoda véletlen.
Ebéd után oda jött hozzám az a bizonyos barát, s megkérdezte, beszélhetne-e velem néhány percet. Miért ne? Az ő neve Tomi. S elmondta, hogy reggel lent sétált, s látott minket a Lacival, s nagyon begerjedt, de ő még sose volt lánnyal, s hogy én fantasztikus vagyok, s nem lennék-e olyan kedves...
A pofám leszakad. Gondoltam. Ilyen arcátlan legyen valaki. De belémütött a .
– Most még mártózom egyet a Balcsiban, utána meglátjuk. De ha gondolod, gyere te is.
Így hát beúsztunk jó mélyre, a part már alig látszott, de a víz csak épp a mellem fölé ért. Elé álltam, s megmarkoltam neki. Láttam az arcán a döbbenetet.
– Ezt akarod, nem?
– Iigeen. De itt?
– Nyugi. Ez csak a kezdet.

Megcsókoltam, s nem habozott visszacsókolni. Más csók volt ez, mint a reggeli. Lágyabb, lassúbb, de ez se rossz. Jóval maflább volt barátjánál, kezét a mellemre tettem, de akkor már vette a lapot. Finoman, lassan, óvatosan ért hozzám, közben mindig az arcomra pillantva. Mennyire különböző a két srác!!!
Amikor kezét a bugyimba rakta, szóltam, hogy elég a vízből, most már menjünk ki. A faházig hosszú volt az idő, közben szinte megszáradt a bőrünk. Közben megmondtam neki is, hogy még szűz vagyok, ezért csak kezezés meg szájmunka jöhet szóba.