Álom vagy valóság?

Ez a történet jó pár éve, még a második egyetemi évem alatt történt.
Ahogy az szokásos volt, ritkán jártam haza, messze is laktam, nem szerettem utazni, meg hát szerettem a csöndes kis egyetemvárost, a sajátos, aktív ifjúsági életével.
Azon a hétvégén azonban szinte mindenki hazament, az egyik legjobb barátom kivételével. Így megbeszéltük, hogy kimegyek hozzá az albérletükbe, főzünk valami vacsit, megnézünk egy videót, oszt eltöltjük kellemesen az estét.
A vacsora makaróni volt. Közben arról beszélgettünk, hogy nemsokára diplomáznak, hogy elrohannak az évek, hogy mi lesz velem jövőre nélküle... Aztán szóba került, hogy két hete szakított velem a párom, meg hogy vele és a mennyasszonyával sincs mostanában minden rendben.

Valami csöpögős love storyt néztünk, már emlékszem mit, de tudom, két üveg eliszogattunk a film alatt. Ültünk (vagy inkább feküdtünk) a kanapén, amolyan kihúzható fajtán. És átkarolt. Én meg hozzábújtam. Hideg volt. Amúgy nem volt ebben semmi, máskor is aludtam már nála... És mégis. A film végén odahajolt hozzám, s lágyan hozzáért az ajkamhoz. Másodperc töredékék alatt gondolatok milliói futottak át az agyamon: a menyasszonya, a barátságunk, ugyanakkor éreztem a vágyat, kívánom.

Visszacsókoltam. Éreztem, nem kéne, de az ösztön erősebb volt az ész érveknél. A kezdeti lágy csók elkezdett vadabbá, szenvedélyesebbé válni, nyelveink egymás szájában köröztek. Közben végig simogatta a nyakam, beletúrt a hajamba, majd lassan pólóm alá nyúlt, kikapcsolta a melltartóm. A mellbimbóim helyesen meredtek előre. Lehúzta a felsőm, közben csókolgatta, szívogatta a nyakam, kezei a melleimmel játszottak. Hol erősen markolászta őket, hol gyengén cirógatta a bimbókat.