Vonattal Horvátországba 1. rész

Július közepe van, és nappal a hőség elviselhetetlen távol minden vízparttól. Éjszaka pedig majd' megöl az unalom.
Minden barátnőd a Horvát tengerparton nyaral, csak te maradtál itthon, és már nem is tudod, miért nem tartottál velük.
Ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívod egyiküket a mobilján, hogy hamarosan találkoztok. Majd Összepakolod a táskád,
és elindulsz az állomásra. Csak egy vékony blúz, és egy rövid szoknya van rajtad, de szerencsére kellemesen meleg az este.
Fehér felsődön át erősen kirajzolódik a piros melltartód, de már nincs időd ruhát váltani, és reméled, hogy ez ma éjjel senkinek sem fog feltűnni. Sajnos csak egy lerobbant másodosztályú vonatra tudtál jegyet szerezni, de nem a kényelmes utazásért vágtál bele.

Fölösleges volt aggódnod, mert jóval az indulás előtt odaérsz. Felkapaszkodsz a leghátsó kocsira, és elhelyezkedsz két szomszédos ülésen.
Ilyen korán még nem sok utasra számítasz, amikor azonban már bemondják a vonat indulását, és még mindig nem szállt fel senki hozzád, rájössz, hogy rajtad kívül valószínűleg mindenki időben jegyet rendelt, és már elment a tíz perce indult gyorsvonattal. Úgy tűnik, egyedül fogod tölteni a több órás utat, amit tulajdonképpen nem is bánsz. Amikor azonban a vonat lassan elkezd kigurulni a pályaudvarról, három lány kapaszkodik fel sietve a vonatra. Úgy tizennyolc, tizenkilenc éveseknek nézed őket, amikor belépnek a kabinba, ahol ülsz (bár felmerül benned, hogy az erős smink miatt többnek látszanak).

Hangosan vihorásznak valamin, és te visszagondolsz, milyen lehettél két éve az ő korukban, és azt kívánod, bár két perccel később érkeztek volna. Ráadásul az egyikük épp a veled szomszédos helyet szemelte ki magának, és mialatt a másik két lány elfoglalja a szemben levő székeket, megkérdezi, hogy leülhet-e. Magadban persze bosszankodsz a várható kényelmetlenségek miatt (az egész kupé üres, és nekik pont oda kell ülniük), de nem akarsz udvariatlan lenni. Kedves mosollyal bólintasz, és elrakod a táskád a székről. Leveszi apró hátizsákját (mintha csak diszkóba, és nem külföldre menne) és felteszi a csomagtartóra.

Ahogy nyújtózkodik, végigméred a ruháját. Fehér pólója alatt a legdurvább push-up, ami szinte a nyakába polcolja a melleit (nem mintha ez segítene), vászon miniszoknyájából majdnem az egész tangája kilóg. Ekkor eszedbe jut, hogy te sem lehetsz sokkal különb a "világító" melltartódban, de neked legalább nincs szükséged efféle méretnövelésre,