Leszbi lányok

Még egész fiatal lány voltam akkoriban, és épp több hónapja munkanélküli, mikor végül sikerült elhelyezkednem egy ügyvédi irodában titkárnoként. Bár munkaköröm szerint az ügyvédurak és – asszonyok mindegyike hozhatott nekem gépelnivalót, ha épp sürgos volt, és más nem ért rá, de azért alapvetoen csak egy ügyvédno beosztottja voltam. O volt Judit. Judit rendkívüli no volt, már az elso pillanattól kezdve nagyon szimpatikusnak találtam, sot csodáltam ot. Kedves volt, türelmes, barátságos és elozékeny. Engem is olyan közvetlenül fogadott, hogy rögtön feloldódott a bemutatkozás közbeni zavarom. Úgy beszélt és viselkedett, mintha már évek óta ismernénk egymást, és természetesnek vette, hogy jól ki fogunk jönni egymással. És ez – mint egy önbeteljesíto kívánság – így is lett. Nagyon hamar összebarátkoztunk, holott azt hittem, hogy ez lehetetlen egy olyan kapcsolatban, amikor az egyik fél a másik fonöke. De o sohasem kért vagy utasított engem, sohasem éreztette ezt az alá – fölérendteltségi viszonyt. Mindig a leheto legegyszerubben közölte, hogy mire van szüksége, és természetesnek vette, hogy a keze alá dolgozom, hisz ez a munkám, de attól még egy percig sem tekintett alárendeltjének. Egy kolléga voltam számára, aki együtt dolgozik vele egy közös célért. Én pedig örömmel segítettem neki, és igyekeztem a tudásom legjavát nyújtani. Judit ugyanis igazi profi volt. A szakmában is elismertnek számított, de számomra leginkább az volt a csodálatraméltó, ahogy az ügyfelekkel bánt: olyan szakszeruen és mégis közérthetoen magyarázta el nekik az ügyük jogi vonatkozásait, a lehetoségeket, az esetleges következményeket és a tennivalókat, olyan magabiztosan, mégsem nagyképuen, hogy az emberek gyorsan megértették ot és megbíztak benne. Csodáltam, ahogy a viselkedésével helyre tudja tenni a szemtelen, agresszív újgazdagot, ugyanakkor empátiájával meg tudja érteni és vigasztalni a férje által kihasznált és elvert, kisírt szemu asszonyt is.
De nem csak a tudásáért csodáltam ot. A noiessége is levett a lábamról. Volt valami a megjelenésében, amitol nagyon szépnek láttam ot. Már a negyedik x felé közeledett, a szeme és a szája sarkában ott bujkáltak a finom ráncok, de mindig nagyon ápolt volt, soha kócosan, vagy félrecsúszott ruhában nem láttam, és oly kecsesen, noiesen, de nem mesterkélten mozgott, hogy sugárzott belole valami finom, üde noiesség.