Csak szex?

Lépteimet megszaporázom a macskaköves járdán. Szakad az eső, a viharos szél egy ázott hajtincset makacsul a szemembe sodor. Esernyőm már nem véd, a nagy, kövér cseppek kis hegyi patakokként csordogálnak kabátom nyakkivágása felé.

Megyek, mert mennem kell, át kell adnom valamit neked. Csak a címedet tudom.
Megállok a ház előtt, postaládád nyitva kacsint felém. Hidegtől reszkető kezemmel kikotrom táskám aljáról a fehér borítékot, egy utolsó, tétova mozdulttal még megforgatom kezemben...

Ismeretlen vagy. Mégis, oly ismerős. Szavaid a fülemben csengenek, pedig soha nem hallottam a hangod.
Nyújtsd ki kezed felém, érezd, amit én. Látod? Én tudtam, hogy ez lesz.
Félek tőled, te bátorítasz. Csak add a kezed!

Az ajtó alatt halványan szűrődik be az utcai lámpafény. Szelíden megsimogatja arcunkat. Kezem félénken emelem feléd, gyengéden tapogatva testedet. Látom a szikrát a szemeidben, már tudom, hogy nincs visszaút.
Halk sóhaj hagyja el az ajkam. Remegek érted. Gyere közelebb, érezni akarlak!
Jöttél, és elvittél magaddal. Tétován nyúltál felém, talán féltél az első érintés okozta örömtől. Féltél, hogy nem tudsz majd szabadulni, mert ezután csak engem akarsz. Ne gondolkozz most, csak ölelj!
Szorosan, ahogy elterveztük. Ahogy vágytam rád minden pillanatban. Ez az, most még közelebb! Leheleted a fülemet súrolja. Beleborzongok az érintésbe, a te érintésedbe. Annyira akartalak, el sem hiszem, hogy valósággá vált. Forró vagyok, és nedves. Kívánlak, és te csak gyötörsz. Nem adod könnyen a kielégülést. Édes a kín, mert repülni akarok, szárnyalni veled, hát várok türelemmel.

Észrevétlenül hullik le a ruha rólunk. Már semmi nincs, ami meggátolná, hogy eggyé váljunk. Mégse jön a megkönnyebbülés, játszol velem. Kezed lepkeszárnyként verdes a testemen, alig érzem az érintést, mégis megőrjít. Többet akarok. Mindent. Téged!