Az asszisztensem 2. rész

Sziasztok!

Az első rész után volt pár érdeklődő, akiket talán komolyan izgat a folytatás, rájuk való tekintettel összeszedtem emlékeimet és maradék szabadidőmben leírtam az első heteket. Bocs, ha néha kicsit nagyok az ugrások, de én sem emlékszem mindenre pontosan, és naplót még ilyesmiről sem vezetek :)
Egy dologra azonban mindenkinek felhívom a figyelmét: ez a történet valódi, nem lányregény, hanem egy nő kihasználásáról szól. Egy bosszú, az én bosszúm, amit szerintem megérdemelt! Akinek nem tetszik ne olvassa!

Tehát a hétfő. Erika reggel korán érkezett, s mivel a tulajdonosoknak már előre bejelentettem a választásomat – a pénteki csak amolyan utolsó elbeszélgetés volt – sokan tudtak a nagy eseményről. A pletyka ugye gyorsan terjed. Mire az irodámba értem több régi, közös kollégánk is lehülyézett.
– Eszednél vagy? Pont Erikát? Nem te szidtad, hogy állandóan szívatott, és rendszeresen hülyére dolgoztad miatta magad a hétvégéken?
– De igen, de tudod, változnak az idők, és momentán Ő volt e legjobb. Majd elválik... – szóval ez volt az egész három emeleten felfelé, de hát nem rájuk tartozik, nem is magyarázkodtam sokáig.
Mikor fölértem már ott várt. Egész normálisan sikerült felöltöznie. Vastagabb, hosszú ujjú világos felső, mindkét vállánál kivágva, kis ovális nyakkal, combközépig érő fekete szoknya, fekete cipő.
– Szia! Jó reggelt!
– Jó reggelt!
– Hozzak valamit? Kávét, teát, újságot?
– Nem, semmit, köszi! – majd bementem az irodámba. Vártam 3 percet, na most már biztosan leült, kényelmesen elhelyezkedett, és kiszóltam neki.
– Bocs, hoznál mégis egy teát, üresen, cukor és citromlé nélkül.
– Azonnal.
Nem kellett sokáig várnom, hamarosan meg is jött. Megkerülte az asztalt és letette a teát elém.
– Na mit szólt a férjed, hogy megkaptad az állást? – kérdeztem.
– Hát, örült neki. – rövid tartózkodó válasz.
– És nem hiányolt, hogy későn értél haza? – gonoszkodtam.
– Nem, mondtam neki, hogy igyekszem, de ez mindig is ilyen hely volt. Túlórás.
– Ja, az, és azóta még ilyenebbé vált! Majd meglátod! – kacsintottam rá. Elpirult. Aha, még nem felejtette el a pénteket. Azért jó lesz emlékeztetni rá!
– Igen, jut is eszembe, csinosan felöltöztél, gondolom sikerült valami szép fehérneműt is felvenned! – még jobban elpirult.
– Na mutasd! – hangzott el a kegyelemdöfés.
– Most? Te nem vagy komplett! Mi van ha valaki bejön?