Egy idegenvezető naplójából

még csak elvétve lehetett külföldieket látni Santo Domingo áttetsző vizű, fehér homokos strandján.
Mire azonban felcseperedtem, beindult az idegenforgalom, turisták a világ minden tájáról özönlöttek, hogy megcsodálják az eget söprő karcsú pálmák paradicsomát.
– Idegenvezetőként dolgozom, hisz nincs annál izgalmasabb, mint hetente újabb és újabb csoportokkal találkozni, idegen kultúrákból származó emberekkel ismerkedni. Sokszor úgy tűnik, mintha én is a csoporttal nyaralnék, s bevallom, előfordult már olyan is, hogy valaki nagyon megtetszett.

Soha nem mertem a csábításnak és az ajánlatoknak engedni, egészen múlt hétvégéig
– amikor megérkezett a norvég csoportom. Már a repülőtéren feltünt a magas, sportos, markáns arcú fiú, aki csak pár évvel lehetett idősebb nálam.
Bjön a szüleivel érkezett, minden nyaralásra elkísérte őket, még akkor is, ha vizsga időszaban van.

Mint később kiderült az orvosi egyetem diploma munkájára készül.
Esténként, míg a többiek a diszkókban szórakoztak, ő a teraszon tanult. Többször is elkaptam a pillantását, ahogy engem fürkész – szürkés szemei teljesen megbabonáztak. Napról napra jobban tetszett a fiú – ám – a perzselő tekintet ellenére sohasem próbált közeledni. Elutazása előtti napon döbbentem rá, hogy ellenállhatatlan vonzalmat érzek iránta.
Tudtam, a gépe másnap már az óceán felett suhan, nincs hát már sok időm, ha tenni akarok valamit.

Minden turista, távozáskor – mint minden sziget világi nyaralásnál ajándékot kap, kapóra jött az alkalom, megkértem jöjjön fel a szálloda tetején lévő apartman irodámba, segítsen lehozni az utazási iroda turistáinak szánt búcsúajándékokat.
Amikor felértünk, kihívtam a teraszra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tengerre, látszott az arcán, szinte megbabonázza a látvány.
A pillanatot kihasználva fülébe súgtam, hogy neki valami egészen különleges ajándékot szántam, majd lágyan megcsókoltam a száját.