Bőrszoknya

A rövid bőrszoknyádat veszed fel, amitől olyan szexinek érzed magad, és mint amikor ilyen hangulatban vagyunk mindig, nem veszel alsóneműt. Felülre csak egy vékony áttetsző blúz kerül, lábaidra magas sarkú szandál. Rajtam sötét öltöny van, és egy könnyű ballonkabát a karomon átvetve, ha hűvösebb lenne az idő.

Késő szeptember van, de azért még meleg az idő. Sétálni megyünk, jelentem be, és te nem szólsz semmit, csak megadóan bólintasz. Ahogy kilépünk a bérház ajtajából a későesti Landfelder utcára, egy kicsit megborzongsz a hidegtől. Szótlanul megyünk egymás mellett. átkarollak. A jobb kezem a nyakad köré fonva, és lassan becsúszik a blúzod alá. Az utca kihalt, csak itt-ott tűnik fel egy késői járókelő. Amikor senki sincs a közelben megfogom a melledet. Ismét megborzongsz, de most nem a hidegtől. így megyünk tovább. A néhány járókelő aki szembe jön, nem törődik velünk. Talán nem is látják. A Hilton előtt magamhoz ölellek, és megcsókollak. Közben az egyik kezemmel felhúzom a szoknyádat, és megmarkolom a feneked. A buszmegállóban többen állnak pár lépésre tőlünk, könnyen észrevehették, hogy nincs rajtad alsónemű.

Megyünk tovább a Ring felé. Amíg átmegyünk a hídon a fények gyengébbek, és itt nem sétálnak emberek sem, csak az autók suhannak el előttünk, amíg a piros lámpára várunk. Most nem ölellek át, hanem egy lépéssel előtted, melletted megyek. Rád szólok, hogy tedd hátra a kezedet, és te megteszed. A kezemet leeresztve becsúsztatom a lábaid közé, és séta közben elkezdem masszírozni a puncidat. A simogatásom úgy jut egyre beljebb, egyre puhább és egyre nedvesebb részek felé, ahogy közelítjük a város közepét. Bár most nem látlak, hiszen majdnem mögöttem jössz, a kezemmel tested minden egyes apró rezdülését érzem, és észreveszem, hogy minden gyakorlatod ellenére néha megakad a lépted a magas sarkú cipőben. De erről nem a lábbeli tehet.

A Ringen jobbra a Volkstheater, éppen vége egy előadásnak, rengeteg ember nyüzsög az épület előtt. Mi most nem arra megyünk, hanem az opera felé. Ahogy elhaladunk a hotelek előtt a későesti portások utánunk néznek. A Bristol hotel portása még hangosan krákog is, de nem érdekel. Lemegyünk az aluljáróba. A lépcsőn megint magam mellé vonlak, és átkarolom a vállad. A lépcső közepén megállunk, és megint megcsókollak. A szemedben látom, hogy a Hiltontól idáig igen nagy hatással volt rád a séta.