A dobozom...

Lázas készülődés. Egy lány végtére is nem nézhet ki akárhogyan, mikor két hét után ismét találkozhat a Kedvesével. Megfésültem a hajamat, majd újra és újra megállapítottam, hogy ez a barna nem éppen a férfiak álma, bár amennyire én ehhez értek...! Egyszerűen csak összeborzoltam, és késznek nyilvánítottam a frizurámat. ha nem tetszik neki, majd megcsinálja ő – gondoltam vigyorogva. Kihúztam a szememet fekete szemceruzával... Azt mondta anyám, hogy úgy nézek ki, mint egy rosszlány. Pedig nem is volt olyan durva, inkább szolidabb voltam, nehogy elrémisszem még a barátomat. Fekete melltartó fölé egy kissé átlátszó, fehér holmit öltöttem... Úgy néz ki, mint egy egyszerű top, csak csupán harisnyatartó része is van. Hozzá csípőfarmert húztam, a nyakamba rózsafűzést akasztottam, ami miatt anyám is, és a barátnőm is, akinek elmondtam furcsán nézett rám. Szeretem keverni a dolgokat, a stílusomra nincs is különben szó. Egyszerűen csak viccesnek tűnt egy szexy kis szereléshez felvenni azt a láncot.

Gyorsan bevetődtem még a számítógép elé, hogy megnézzem, kik vannak fent MSN-en, Kedves különben sem mondta, hogy hány óra felé érkezik, csupán körülbelül. Többnyire pontos szokott lenni, de előfordult már, mikor reggel tíz helyett beállított 3/4 b12-kor, ami akkor nem volt baj, mert legalább kialhattam magamat, de hát azért már mégiscsak:)

Gondoltam pasziánsz meccsezek egyet még az egyik barátommal, mikor hátraráztam a hajam, így pont szembepillanthattam a nyitott ablakkal, és akkor megláttam őt. Hát enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy szívgörcsöt kaptam. Becsaptam az ablakot, és kinyitottam az ajtót. Már vetettem volna az ajkaira magamat, mikor megláttam azt, amiről mesélt... Edzésen becsúszott egy állas, így egy csúnya sebből varratok néztek rám. Na gondoltam, ez igazán remek. Egy bénácska csók után, mit a szája csücskében helyeztem el, bevonultunk a szobámba.

Miután levette a kabátját és a cipőjét, és én pedig letettem a csokit, amit hozott, magamhoz öleltem, és az alsó ajkamba haraptam, nehogy elsírjam magamat. Igen, mostanában igencsak érzékeny voltam, annyira, de annyira hiányzott! De végre magamhoz szoríthattam, a nyakához simíthattam az arcomat, és beszívhattam a illatát.