Dzsigolo - Ez igaz

Vidéken lakom, ahol az a szokás, hogyha valakinek születésnapja van azt meg kell ünnepelni. Ezt tettük a barátom hétvégi házában, ahol tomboltak az emberek ledobva minden gátlásukat. Emeletes házikó. Alul található a pince, földszinten van egy előhelyiség és egy konyha, ahol elfér jópár éhes ember. Legfelül pedig egy hatalmas hal féle, tele üllőgarnitúrával, kardokkal díszített falakkal és mindenféle trófeával. Egyszóval olyan, mint egy lakóház kicsiben. Imádunk ott bulizni és tesszük ezt igen gyakran, de még soha nem történt meg velem, ami aznap éjjel várt rám! Már elmúlt éjjfél és én is mámoros álapotban táncoltam és buliztam a haverokkal, szinte öntudatlanul, mikor odalépett hozzám egy Petra nevezetű hölgy és megkérdezte nem akarok egyett sétálni. Perszehogy igen volt a válasz. Petráról annyitt, hogy kerekkeblű és isteni feneke na meg combjai vannak. Ahogy mentünk kifele a házból odaszólt a legjobb barátnőének Szandrának. Szandra mindig is egy akaratos gyönyörű nő volt, de aznap este brutális volt (mind utólag kiderült). Sétálunk az úton.
– Nektek is itt van házatok, ugye? Kérdezte Petra.
– Igen! Kb. öt perc.
Erre összesúgtak és Szandra szólt:
– Várj egy kicsit mindjárt jövünk, női dolgok!
– Oké! Szóltam és leültem az útpatkára.
Nem telt el még tíz perc sem már láttam, hogy jönnek és két pálca volt a kezükben. Gondoltam sétabotnak szánták és nem fordítottam rá sok figyelmet.
– Nálad vannak a kulcsok? Kérdezték.
– Nálam!
– Megyünk? Csak elbírsz kettőnkel, nem?
– Gyerünk!
Elég furcsák voltak, de nem törődtem velük, csak az járt a fejembe, hogy két ilyen nő és engem akar. Nem semmi! Útközbe néha rávágtak a fenekemre, de csak olyan piciket, még sexinek is találtam.