Beteljesülés

Egy forró nyári éjszakán a meleg perzselte napbarnított bőrömet, a lágy szellő fel-felkapta mézszőke hajamat, ott álltam előtted fehér ruhában.
A szemed csillogott a boldogságtól, pont ugyanúgy, ahogy az utca lámpafénye, vagy ahogy a csillagok esténként odafönn az égen világítanak!
Felnéztem Rád, némán és szótlanul álltunk egymás előtt, egészen közel a másikhoz. Én remegtem, ahogy a szavak elhagyták ajkamat, s Te észrevetted zavaromat, s megvallottad aznap éjjel, hogy régen vársz erre a pillanatra!
Mikor már nem volt mit mondanunk egymásnak, ajkunk elindult egymás felé! Már messziről éreztem, hogy forró a leheleted, kellemes férfi illatod (mely ruhádból áradt) felborzolta vágyamat,... s azután ott, azon a szent helyen testünk összeforrt!!!
Olyan mohón és szenvedélyesen még soha senkit nem csókoltam meg, és soha senki nem csókolt meg! Két karoddal egyre szorosabban szorítottad testemet magadhoz, és én éreztem, hogy körülöttem megszűnik minden, megszűnt a világ!
Nem tudom mennyi idő telt el: 10 perc!? 15? – nem mértem az időt. Csak az érdekelt, hogy ha ma este nem leszek a Tied, akkor nem élem túl ezt az éjszakát!
Mikor véget ért a csók, felsóhajtottam – mint aki maratoni futás után végre célba ért! Mellkasodra hajtottam a fejem, éreztem, hogy dobol a szíved, olyan boldog voltam! Boldog, mint soha még!
Mikor felnéztem Rád, láttam a mosolyt az arcodon, – és ahogy rám néztél,!?
A közelben volt egy pad. Megfogtad a kezemet, s odasétáltunk. Te leültél és az öledbe húztál. Ujjaim behatoltak inged alá, hogy megérintselek. Kezeddel a hajamba túrtál, átöleltél, arcon csókoltál! (Imádom a tested, az illatod! )
Duruzsolva hadarom a szavakat! A pillantásod felperzsel, a mosolyod elkábít. Érzem a lényed vonzerejét, mint valami telepatikus üzenetet! Egyszerre kellemes érzés és fájó a vágyódás! Erős szeretet-érzést érzek, és hiányt!
Óvatosan közelít ajkad az ajkamhoz, mint egy lehelet – úgy érint meg, s forrik rá! – mint belém a szó.
Annyira kívánlak, hogy az nem emberi! Úgy érzem, már az is késő lenne, ha karjaidban tartanál, ha szívem, lelkem, testem eggyé válna Veled!! A szívem Érted remegett. Ez a szerelem?
Hajadba túrtam. Jó volt érezni ujjaim között göndörkés kis hajfürtjeidet, simogatni frissen borotvált arcod! S akkor megvallottad nekem, hogy már nem bírtad titokban tartani, amit érzel irántam. (Őrülten szeretlek – és a szívem úgy dobog! )
Utána minden olyan hírtelen történt, ösztönösen, gondolkodás nélkül!