Családlátogatás

Kicsit izgulok, kapkodva pötyögöm be a telefonszámot, de szerencsére nem remeg a hangom.
– Üdvözlöm, Gábor. Bodnár Emese vagyok, Ferkó angoltanárnője. Itt vagyok, körülbelül öt percre maguktól. Megengedi, hogy felugorjak pár szóra? Nagyon fontos dolgot szeretnék mondani a gyerekekkel kapcsolatban, és elég sürgős meg bizalmas természetű is, telefonon nem szívesen vágnék bele...
A férfi csodálkozó, de kellemes, nyugodt, udvarias hangon invitál. Amikor ajtót nyit, igazat adok Maresznek: valóban sármos, jóképű pasas az apja, és amikor beljebb kerülök, kiderül, hogy az anyja is nagyon csinos, sportos asszony, az a típus, aki jó pár évet letagadhatna.
A hallban egy nagy, ovális asztal mellett hellyel, Ferkó és Maresz látható szorongással pislognak felém, rosszat sejtenek. Semleges témákról csevegünk, de csak akkor térek a tárgyra, amikor egy üveg is előkerül, és koccintva összetegeződöm Líviával.
– Nem kertelek, elmesélem, miért jöttem ilyen váratlanul. Bár a pedagógus pályát választottam, civilben még mindig az a telhetetlen, biszex vadmacska vagyok, aki az egyetemen voltam. Ráadásul éppen az a korosztály a gyengém, amelyet tanítok, nagyon szeretem a kamasz fiúkat és a tini lányokat. Szívesen regisztrálok társkereső oldalakra is, itt kezdtem el levelezgetni egy nagyon kedves de kicsit perverz lánnyal, akiben, mivel fotót is küldött magáról, legnagyobb meglepetésemre a gimnáziumunk egyik harmadikos tanulóját ismertem fel. Téged, Maresz, bár, gondolom, közben kitaláltad...
– Jó ég! – szakadt ki a lányból. – A tanárnő lenne, vagyis te vagy Vörös Karom?
– Bizony én! Nekem dicsekedtél el, hogyan csábítottad el az öcsédet, nekem mutattad meg a TörtéNet oldalon megjelent Testvérszex című novelládat és az én chaten történő irányításommal szeretkeztél a múltkor a testvéreddel a számítógép előtt, akiben még nagyobb meglepetésemre a legjobb elsős tanítványomat ismertem fel.
– Jézusom! – temette az arcát a tenyerébe Lívia.
– Igaz ez, lányom? – kérdezte Gábor szenvtelen hangon, rezzenéstelen tekintettel.
Maresz megrántotta a vállát, szája egy pillanatra sírásra görbült, de aztán erőt vett magán.
– Ferkó?
A fiú sem válaszolt, némán bámult maga elé.
– Szóval igaz. Mondja, tanárnő, miért mondta ezt el nekünk? Mi a célja?