Kedvesem

Sokszor egyedül vagyok. Van egy férjem, aki a haverjaival állandóan a kocsmákat járja. Elhanyagol. 40 éves vagyok. Már nem vagyok olyan szép, mint hajdanán, de nő vagyok. A gyerekeim már nagyok, kiröppentek hazulról, már a sajátvilágukat élik. Főiskolások egy vidéki kisvárosban. Én meg itt vagyok, "teljesen egyedül". A férjemre csak undorral tudok gondolni, de mit tehet egy magamfajta nő. Már nem vagyok olyan fiatal, hogy annyira kapkodjanak utánam. A szexre viszont nagy szükségem lenne, de a férjemre nemigen számíthatok. Ha nagy néha kedve támad, akkor is csak a saját élvezetét hajta. Már évek óta nem simogatott meg. Amikor velem hál, akkor az alatt a 3 perc alatt, durván rámmászik, azonnal belémjön és pár lökés után, már el is sül. Undorodva engedem magamba, és abban reménykedem összeszorított fogakkal, hogy hamar végez.
Egy barátnőm – aki ismeri az életem – ajánlott egy szexshopot. Azt mondta, hogy ott sokmindent lehet vásárolni, ott megtalálható minden, ami egy nőnek kell a szex élvezetesebbé tételéhez. Ez tőlem eléggé idegen volt. "Nem... Nem... én ilyen helyre nem mennék be! " – mondtam neki. Ő nevetett rajtam, és kicsit flegmán azt mondta, hogy elég hülye vagyok, ha nem csalom meg azt a disznót. Persze a barátnőm könnyen beszél, hiszen ő egy tizessel fiatalabb és sokkal jobban is néz ki, mint én. Én már eléggé megcsömörlöttem a férfiaktól. Nem igazán szeretnék a nyakamba venni még egy embert, ezért a titkos szerető elvét elég hamar elvetettem. Nem akartam túl sok bonyodalmat, csak egy kis felüdülést.
Már hosszú évek óta maszturbálással jutok el a csúcsra, de ez mégsem az igazi. Amikor a saját kezemmel kell kielégítenem magam, hiába "mozizok", hiába látok nagyon klassz hapsikat magam előtt, ez mégsem az igazi. Egészen más érzés, ha egy másik – vonzó ember – simogat, csókolgat és kényeztet.
Sok gondolkodás után azonban mégis erőt vettem magamon, és elmentem abba a bizonyos szexboltba. Amikor megláttam a kívülről besötétített üveget, akkor majdnem visszafordultam, de aztán mégis bementem. Az ajtón belépve, kellemes halk zene szólt és a vöröslő félhomályban a bársonyborítású ajtó kissé megnyugtatott. A körülöttem nézelődő férfiak behúzott nyakkal "menekültek" kifelé, amikor felfogták, hogy nő vagyok. Ezen mosolyognom kellett.