Álmodozás - Menekülés a vadonba 2. rész

A történet csak akkor érthető és teljes, ha elolvassátok a Menekülés a vadonba 1-et. Ez annak a folytatása.

– Hát az őrületbe akar kergetni ez a nő? Nem bírom, oda kell mennem! Óh, milyen gyönyörű! S az indián olyant tett, amit ifjú korában tett utoljára, magához nyúlt. Nem bírta tovább. Muszáj volt könnyítenie fájó, lüktető férfiasságán, mert az a felrobbanás határán volt. Könnyedén, lassan húzogatni kezdte a bőrt, s közben a lányt bámulta. Érezte, hiába híres önuralma, már nem bírja sokáig. – Csak nem fogok a kezembe sülni, mint egy kerge gyerek! – gondolta. – Odamegyek. Lesz, ami lesz. Levetette ruháit a bokorban, s könnyű léptekkel, hangtalanul a lány mögé lopózott. Kyra annyira el volt foglalva álmaival, hogy nem is halotta mikor az indián a vízben mögé lépett. Megállt, s pár centiről csodálta a lányt. Nem merte megérinteni. Félt, elriasztja. Már bánta, hogy meztelenre vetkőzött, hisz a lány így biztos megijed tőle, s elszalad. De már tudta, nem fogja hagyni, hogy elfusson. Ez a nő kell neki. Itt és most és örökké...

Kyrát valami kizökkentette az álmodozásból. Csalódott volt, hogy vissza kellett jönnie a valóságba. S ekkor a vízben maga előtt egy árnyékot fedezett fel. Talán egy faág nyúlik a víz fölé? Nem. Hátán bizsergett bőre, mintha égetné a nap. Érezte. Valaki áll mögötte. – Édes Istenem, talán egy rabló, vagy egy vad indián, aki meg akarja ? S akkor a háta mögül megszólalt egy mély, megnyugtató hang...

– Észrevett! Valamit tennem kell! – gondolta a félvér, s megszólalt. – Kisasszony, kérem, ne féljen tőlem. Nem akarom bántani. Tudom, hogy fél, de kérem, ne fusson el. Én... már egy ideje nézem Önt, és bocsásson meg, de maga olyan gyönyörű. Nem bírtam ki, hogy csak csendben figyeljem. Tudom, nem lett volna szabad leskelődnöm, de nem tudtam ellenállni a csábításnak. Maga... olyan mint egy angyal. Egy gyönyörű, kívánatos angyal, aki csak arra vár, hogy az égbe röpítsék! Szeretnék Önnek segíteni. Ne ijedjen meg, nem bántom, csak szeretni akarom! Engedje meg! Engedd meg, hogy szeresselek!

A lány úgy fordult meg lassan, mint akit megbabonáztak. A férfi duruzsoló, mély hangja megnyugtatta zilált idegeit, s megborzongatta a bőrét.