Álom

Egy újabb történet:
Késő este van. Kinézek az ablakon, nagyon szakad a hó. Ebben a februári hónapban megint magányos vagyok, mint minden születésem napján.
Holnap lesz, megint egyedül vagyok. Felkapok egy kiskabátot és kirohanok fáért, a kandallóhoz. Sietek vissza, mert nagyon hideg van. Jóleső melegség árad szét bennem, ahogy a kandalló melegét érzem, bőrömön. Kicsit el is bóbiskolok, és arra leszek figyelmes, hogy valaki kopog. Ránézek az órára este tizenegy, van. Kilehet ilyen későn? – Ki az? – kérdezem
– Csak én – jött a válasz.

Kinyitom az ajtót és a döbbenet és öröm, vegyes érzése kerít hatalmába. Nem számítottam rád. Ahogy végre észhez térek, azonnal behívlak, mert látom, teljesen átfagytál.
– Gyere gyorsan be.
Lesegítem kabátodat és a kandalló, elé ültetlek. Még mindig nem tudom elhinni, hogy itt vagy mellettem.
– Megleptelek? – kérded.
Igen nagyon jött a gyors válasz:
– Szerettem, volna meglepetés lenni!
– Hát, ez sikerült, kedvesem.

Mi az oka, hogy eljöttél? Ezen gondolkodom, de már nem számít főleg, hogy már nem vagyok egyedül. Látom nagyon, elfáradtál az úton. Teszek fel melegedni vizet, hogy le tudj fürödni, hisz csontig átfagytál. Miközben melegedet a víz, lassan beszélgetni kezdtünk. Azt veszem észre, hogy nagyon forr már a víz. Beletöltöm a kádba, és szólok, jöhetsz fürdeni.
Ahogy lehajolok a fürdőkádhoz, hogy megnézem milyen meleg a víz, te gyengéden átölelsz. Kicsit meglepődök, de szívem mélyén már vártam ezt. Nagyon jólesett, az ölelés.

Megfordulok és látom, már alig van rajtad ruha.
Segítek a többitől is megszabadulni, és már meztelenül állsz előttem. Nem csalódtam ugyan olyan, vagy mint annak idején. Tested minden porcikájára emlékszem. Kezem remegve siklik végig rajtad és ezt te, észre veszed.
– Mi a baj kedvesem?