A komisz 1. rész

Zsuzsinak nem akaródzott behajtani az elhanyagolt tanyára. A kerítést évekkel ezelőtt kidöntötte a szél, az istálló déli fala beomlott, és az udvart felverte a gaz. Inkább a földút szélére húzódott, kiszállt az autóból, az anyósülésről felnyalábolta a táskáját, becsapta maga mögött az ajtót – kulccsal vesződni eszébe se jutott, kilométerekről meglátni itt az embert –, majd az alig kitaposott ösvényen megközelítette a házat.
Lélek se mozdult körülötte, rovarok döngtek az öreg körtefa alatt rohadó gyümölcsön, és cefreszag terjengett a forró levegőben.

A ház jobb állapotot mutatott, mint az ólak, hiánytalanul sorakoztak a cserepek a tetőn, épp volt minden ablakon az üveg, és lábtörlőt helyeztek az ajtó elé. Zsuzsi öklével megzörgette a nehéz tölgyfaajtót és várt. Könyörtelenül tűzött a nap a hátára, és legyek csípték meztelen bokáját.

Még egyszer zörgetett, s mivel továbbra sem válaszolt senki, hát megpróbált benyitni, de az ajtó nem engedett. Hátrébb lépett, tétován körülnézett, majd a jobboldali ablakhoz sétált, és megpróbált belesni rajta. Hiába. A függöny útját állta kíváncsi tekintetének. Azért megkocogtatta az üveget, de nem érkezett felelet.
Visszasétált az ajtóhoz. Ha már megadta magát a rábeszélésnek, háromnegyed órát utazott a főúton, majd újabb háromnegyedet zötykölődött dűlőről dűlőre, kétszer eltévedt, és három falut bejárt fölöslegesen, nem fog dolgavégezetlen távozni.
Újra zörgetett.

Valami mozdult benn. Csoszogás, majd dörmögés, akár egy lomha állat neszezne az ajtó mögött, zár , rezdült a kilincs, és lassan kitárult az ajtó.
Középkorú férfi állt az ajtóban, hosszú, kéthetes szakállal az arcán, félmeztelenül, régimódi, csíkos pizsamanadrágban, amilyet Zsuzsi a nagyapján látott utoljára, amikor halála előtt az elfekvőben meglátogatta. A férfi se festett különbül, mint a nagypapa, bőre egészségtelenül fakó volt, meztelen felsőteste sovány és törődött.
– Mit akar? – morogta köszönés helyett, és vállával az ajtófélfának dőlt, mert nehezére esett megállni.
– Horváth Istvánt keresem – mondta Zsuzsi, mert a férfi nem lehetett István, aki még a harmincat se töltötte be, ez meg itt előtte legalább negyven, de talán több is megvolt.
– Ki maga, és mi a fenét akar tőlem? – kérdezte barátságtalanul a férfi, és gyanakvón összehúzta véreres szemét.