Egy átlagos estének indult

Egy átlagos estének indult. Kicsit fáradt voltam, inkább otthon maradtam, nem volt kedvem különösebben semmihez. Lementem a boltba pár apróságért. Ahogy hazafelé tartottam, a folyosón a szomszédból érkező hangokra lettem figyelmes. Áhá, biztos a Szilvi megint valami összejövetelt rendez. A szomszédom, Szilvi majdnem dupla annyi idős, mint én, ám igen fiatalos, mindig is tegeztem. Olyan 38 éves lehet, elvált, és az ilyen összejövetelek alkalmával a hasonló korú és társadalmi helyzetű barátnőivel szoktak szórakozni. Körülbelül minden hónapban egyszer néhány szintén igen jó karban lévő hölgy érkezik a szomszédba, innen tudom, hogy buli van. Lopva bepillantottam az ajtón, mert az ablaka nyitva volt. Lehettek vagy öten, és iddogáltak meg beszélgettek.

Szilvi épp kijött valamiért az ajtó mellett lévő konyhába, és észrevett, bár amint megláttam, igyekeztem úgy tenni, mint aki csak beköszönnék és mentem is haza. Ő mosolyogva köszöntött és érdeklődött hogylétem felől. Mondtam neki, hogy az elmúlt napok igen kifárasztottak és megyek is haza ejtőzni kicsit. Mondta nekem, hogy itt van néhány barátnője, és épp kártyázni készülnek. Kérdezte, esetleg nincs e kedvem csatlakozni. Hát egy ilyen ajánlatra csak egy hülye mond nemet. Izgatott lettem, de abban reménykedtem, hogy nem vette észre rajtam Szilvi. Mondtam, hogy hazaviszem a vásároltakat, egy negyed óra és átnézek.

Gyorsan bementem lakásomba, leraktam a szatyrot, és lezuhanyoztam, majd kicsit igényesebb ruhát öltöttem magamra. Magamhoz kaptam egy üveg , majd átmentem. A hölgyek – 5 elképesztően dögös, érett, vidám, mosolygós nő – pompás látványa fogadott, ahogy bementem. A barátnőket csak látásból ismertem, de kedves vendéglátóm bemutatott vendégeinek: Katának, Zsófinak, Annának és Nórinak.
Elkezdtünk beszélgetni, közben iddogáltunk, mindenki mesélt magáról, megtudtam, ki hogy vált el, szóval mindenkit megismertem egy kicsit. Közben elkezdtünk kártyázni – megmutattam nekik, hogy kell pókerezni, magyarázgattam a szabályokat, mert nem nagyon ismerték, csak römizni szoktak.

Ahogy fogyott az , a hölgyek egyre felszabadultabbak lettek, Anna például megkérdezte tőlem, hogy van e barátnőm. Mondtam, hogy sajnos nincs. Kérdezte, hogy miért, hiszen szerinte igen helyes vagyok. Elmeséltem, hogy nemrég fejeződött be egy kapcsolatom, és még nem találtam új lányt azóta.