Csók Édes!

Mintha tettem volna egy olyan meggondolatlan ígéretet, hogy elküldöm Neked, mit is álmodtam tegnap, illetve tegnapelőtt... Hmm, még most, így hajnalok hajnalán is megnyalom a szám, ha eszembe jutsz, egyre erősebben hiszem, Te mellém vagy kitalálva! Ha belegondolok, egy cigi most igazán jól esne – na jó, rá is gyújtok, egy perc technikai szünet.

A találkozás... 1. rész

Szóval, hol tartottam... : mi is történt álmomban?
Mintha mindig ismertelek volna, és gyakori vendég lennék Nálad, az első kép, hogy kopogtatok az ajtódon. Nem számíthattál Rám, mert csak hosszas futkosás, motoszkálás után nyitsz ajtót, kipirosodott arccal, ágyfútta frizurával, mezítláb a bordó járólapon. Nem viselsz mást, csak egy rövidke egybe-részes nyári szoknya-top ruhácskát, de míg mosolyogsz Rám, még mindig az alját igazgatod, mintha rajtakaptalak volna valakivel...

Nem, ahogy haladunk befelé a lakásba, csak egyedül vagy, sehol senki. Egyedül? Mi történt a hálóban? A résnyire nyitva hagyott ajtón át látszik, az ágy összetúrva, ledobált fehérneműk a padlószőnyegen. Kezdem sejteni, miért csak a konyhában ültetsz le, és pislogsz Felém zavartan, csillogó szemekkel – megzavartalak tán? Ahogy le-fel korzózik Rajtad a tekintetem, látom, hogy bugyit, melltartót már nem volt időd felkapni, és érzem a halovány illatot a lakásban: erotikus, izgató lágy parfüm, enyhe pézsmaillattal vegyítve; kicsit felforrósodott a levegő, ugye?

Megfogom a kezed, az arcomhoz emelem, puha csókot adok rá – ugyanaz az összetéveszthetetlen, édes, bódító zamat, a saját tested legbensőbb részéből. Nagyon friss, egy kicsit még nedves is, az ujjad még bőven a puncidban lehetett, mikor ideértem. Lassan, minden ízét kiélvezve szopogatom le előbb a mutató, majd a középső ujjadról is jussomat, illetve remélhetőleg csak az előleget Belőled. Kapkodod a levegőt, nem tetted rajta túl Magad, hogy épp kis játékocskád közben toppantam be. Átveszed az irányítást, visszavonhatatlan, követelőző csókot kapok, fürge nyelved pillanatok alatt feltérképezi mindkét ajkamat. Egyre jobban simulsz hozzám, ha akarnék, sem tudnék szabadulni a karjaidból. Minden elveszett, nincs visszaút, nem eresztesz. Lábujjhegyre állsz, hogy minél többet kaphass Belőlem, már nem is tudom, Én tartalak Téged, vagy Te ragadtál Magadhoz?