Edina

A történet, amit most elmesélek talán úgy lesz kerek, ha onnan kezdem, amikor megismertem egy nagyon bájos kislányt Edinát. Akkor még nagyon fiatal volt úgy 13-14 éves lehetett. A feleségemmel a főiskola elvégzése után költöztünk fiatal házasokként arra a településre, ahol a szüleivel lakott. A szülőkkel nagyon jó barátságba kerültünk, rendszeresen összejártunk. Nagyon közel laktunk egymáshoz így Edina és a testvérei is rendkívül sok időt töltöttek nálunk. Szinte a szemünk előtt nőttek fel. Előfordult, hogy az éjszakát is nálunk töltötték.

Ilyenkor jókat társasoztunk és ahogy egyre idősebbek lettek, hosszan éjszakába nyúlva beszélgettünk. Ahogy az évek teltek a testvérei el-elmaradoztak, de Edina továbbra is rendszeresen meglátogatott minket. A kialakult jó barátság következtében a feleségemmel teljesen fesztelenül beszéltek meg minden olyan témát, ami már egy érett nőt, egy 18 éves lányt foglalkoztatott abban az időben. A jelenlétemben is sokszor beszélték át az első csók az első igazi szerelem élményét. Edina mindig örömmel jött hozzánk és osztotta meg velünk örömét, bánatát. Elég hamar férjhez ment. Minden a legnagyobb rendben volt egy darabig. Azonban egy idő után a férje kezdett kimaradozni, barátnőket tartott, zűrös üzletekbe bonyolódott. Nem is lehetett más a vége, mint a válás. Nagyon megvislték az események, sokszor sírva panaszolta bánatát. Szerencsére az élete hamar jóra fordult. Újra férjhez ment, szült. A férje egyébként jól menő vállalkozó, mindenük megvan, lakás, jó autók. A barátság továbbra is megmaradt közöttünk, ugyan ritkábban találkozunk, de a kapcsolatunk még mindig a régi.

Mint már az előbbiekben említettem, ez a bájos kis teremtés a szemünk előtt érett nővé. A feleségem jelenlétében sokszor viccelődtem is vele, ha nőtlen lennék csak őt venném feleségül. Ő ezen azonban akkoriban csak jókat nevetett. Pedig visszagondolva arra az időre, a szemében ilyenkor mindig egy kis furcsa csillogás jelezte, hogy ő talán egyre komolyabban vette ezeket a vicceket. Igazán erre akkor döbbentem rá, amikor egy kellemes délelőttöt töltöttünk kettesben.

Történt ugyanis, hogy egy napon összefutottam vele a városban, ő éppen vásárlásból indult hazafelé. Szívélyesen köszöntöttük egymást és ahogy az régi barátokhoz illik beszédbe elegyedtünk. Természetesen hamar szóba hozta, hogy még meg se látogattunk őket az új lakásukban pedig már egy jó párszor megígértük.