Cseresznyéskert - losangelnek

Az nem fontos hogyan keveredtünk oda...
Csak az, hogy ott vagyunk. elbújva a világ zajától, a fák szívében... halkan szitál az eső, cirógatnak a cseppek, futkároznak levélről virágra, gurgulázva nevet a szél. nem erős és hideg, nem nem, kellemes tavaszi szellő, finom akár a damaszkuszi selyem. lassan minden mozdulatunk cseresznye illatúvá válik... és az eső csak pereg, a levelek felfogják, szinte függönyt von körénk a természet. a kert velünk éled, velünk ölelkezik... egy öreg padra telepszünk, még látszanak a belevésett szavak, karcolatok, halkan roppan, tán csak a nedves föld hallja.. ülünk egymás mellett, kezeink keresik egymást, ujjaink kutatva mozdulnak... lassan összefonódnak. hátam mellkasodnak döntöm, fejem a válladra hajtom, és két erős karod átölel, védelmezőn, szerelmezőn...

Hallgatom szavaid, simogatnak, álmaim mögé bújnak, érzem rezgéseid... és szinte észrevétlen ébred testünk... az esőtől ruhánk ránktapad, gőzölög bőrünk melegétől minden perc... halkan súgod fülembe vágyad, hogy kívánsz, itt és most akarsz... szád izzó vasként fonódik feltárulkozó nyakamra... láthatatlan bélyegével pecsételve. szavaid már elvarázsoltak, megsimogattak, életre hívták szunnyadó vágyam..., s most ajkaid érintése felszította a bennem nyugvó parazsat. lassan lángolni kezd mindenem... kezem arcodhoz érintem, simogatom, lágyan cirógatom. arcom hajad borzolja, ujjaimmal táncolnak a szálak. szád finoman mozdul, siklik pontról, pontra.. új és egyre újabb meglepetést okozva bőrömnek. nyelved segíti kalandozását, vállaimon csúszik érzékiséged. halkan nyögöm a semmibe, kívánlak... míg csókolsz kezed tétován útnak indul... kutatva hajlataim, lágyan furakszik átnedvesedett blúzom alá. az esőtől tapad minden, selymes ujjaid sziluettje kitekint az anyagon át... bőröd melege felitatja nedvességem, siklik minden mozdulat.

Megérzem akaratod, mindkét karom nyakad köré fonom, tarkódnál simogat reszkető kezem... a tiéd vagyok. ajkaid érintése körülfon, karjaid szorítása bilincs, erős és akaratos... kezeid törekednek megkeményedő melleim felé.. s akár vadász a a gyenge vadra, úgy csap le tíz ujjad. prédáját nem engedve... űzi vágyát, hallgatva lüktetve hívó szavát. ahogy megérzem első érintésed nyögve szakad fel bennem a gát.