Tanárúr

Nincs mit szégyellnem, már a legelső előadáson kiszúrtam magamnak a pasit. András magas, vonzó, sportos és nem utolsó sorban rendkívül intelligens férfi. A gond csak annyi vele, hogy röpke 30 évvel idősebb nálam és korombeli gyerekei vannak, nős. Nem vagyok egy szemét dög, akinek az a hobbija, hogy házasságokat dúljon fel, de András kellett nekem, állandóan rá gondoltam, kefélni akartam vele. Nem létezett más hapsi, nem láttam meg rajta kívül senkit, az a gondolat töltötte ki a fejemet a nap 24 órájában, hogy hogyan is szerezhetném meg.

Éjszakáim rendre ezekről a fantáziákról szóltak: utolsónak megyek be hozzá vizsgázni, kulcsra zárom az irodája ajtaját és egyszerűen megerőszakolom. Vagy kilesem, mikor marad benn késő estig, egyedül dolgozni és belopózom hozzá... Számtalan ötlet merült fel bennem és mindnek nedves és lágy orgazmus lett a vége.
Október volt már, amikor megtaláltam a megoldást: csináltam egy új e-mail címet magamnak, természetesen nem a valódi nevemmel, innen küldtem neki egy rövid levélkét:

"Kívánlak. Tudom, hogy te is engem. Magamban akarom érezni a farkad, veled egyszerre akarok kiáltani a gyönyörtől. Ha tévedtem, ne válaszolj, és nem zaklatlak többet.
Lolita"

Óránként néztem a postaládát, majd megőrültem, tartottam is a tettem következményeitől, akartam is, hogy véget érjen a bizonytalanság, de 2 teljes napig nem jött válasz. Az a 2 nap maga volt a pokol.
Aztán végre írt. Remegtem minden ízemben, ahogy megláttam, nem tudtam, mit akarjak olvasni.

"Lolita, te édes, drága kislány... Vártam a jeledre. Megőrjítesz minden egyes órán, ahogy a többi hallgató közt ülsz vágytól izzó szemekkel, szétnyílt ajkaiddal és szopogatod a tollad végét. Ilyenkor a farkamat képzelem a helyébe, ahogy rózsaszín, hamvas nyelved nedvesen csúszkál rajta. Nem tévedtél. "

Nem bírtam magammal, tudtam, hogy marhaságot csinálok, de felvettem a skótkockás, rakott miniszoknyámat egy szűk, fehér blúzocskával, csipkés combfixxel és két copfba fontam a hajam.