Tanárúr

Nincs mit szégyellnem, már a legelső előadáson kiszúrtam magamnak a pasit. András magas, vonzó, sportos és nem utolsó sorban rendkívül intelligens férfi. A gond csak annyi vele, hogy röpke 30 évvel idősebb nálam és korombeli gyerekei vannak, nős. Nem vagyok egy szemét dög, akinek az a hobbija, hogy házasságokat dúljon fel, de András kellett nekem, állandóan rá gondoltam, kefélni akartam vele. Nem létezett más hapsi, nem láttam meg rajta kívül senkit, az a gondolat töltötte ki a fejemet a nap 24 órájában, hogy hogyan is szerezhetném meg.

Éjszakáim rendre ezekről a fantáziákról szóltak: utolsónak megyek be hozzá vizsgázni, kulcsra zárom az irodája ajtaját és egyszerűen . Vagy kilesem, mikor marad benn késő estig, egyedül dolgozni és belopózom hozzá... Számtalan ötlet merült fel bennem és mindnek nedves és lágy orgazmus lett a vége.
Október volt már, amikor megtaláltam a megoldást: csináltam egy új e-mail címet magamnak, természetesen nem a valódi nevemmel, innen küldtem neki egy rövid levélkét:

"Kívánlak. Tudom, hogy te is engem. Magamban akarom érezni a farkad, veled egyszerre akarok kiáltani a gyönyörtől. Ha tévedtem, ne válaszolj, és nem zaklatlak többet.
Lolita"

Óránként néztem a postaládát, majd megőrültem, tartottam is a tettem következményeitől, akartam is, hogy véget érjen a bizonytalanság, de 2 teljes napig nem jött válasz. Az a 2 nap maga volt a pokol.
Aztán végre írt. Remegtem minden ízemben, ahogy megláttam, nem tudtam, mit akarjak olvasni.

"Lolita, te édes, drága kislány... Vártam a jeledre. Megőrjítesz minden egyes órán, ahogy a többi hallgató közt ülsz vágytól izzó szemekkel, szétnyílt ajkaiddal és szopogatod a tollad végét. Ilyenkor a farkamat képzelem a helyébe, ahogy rózsaszín, hamvas nyelved nedvesen csúszkál rajta. Nem tévedtél. "

Nem bírtam magammal, tudtam, hogy marhaságot csinálok, de felvettem a skótkockás, rakott miniszoknyámat egy szűk, fehér blúzocskával, csipkés combfixxel és két copfba fontam a hajam.