A hiba

Az asztali lámpa éles fénye világította be az iroda egyik felét, a másik része félhomályba borult így késő délután. Tél eleje volt, ezért kintről csak a hideg sötét bámult befelé. Az asztalnál dolgozott a fiatal nő, nézte a számítógép monitorát, egy táblázatot állított épp össze. Homlokát ráncolva irt az újabbnál újabb függvényeket, írta be az ismert számokat és színezte a meghatározó sorokat. Már legalább egy órája ezzel a munkával bíbelődött és bár élvezte a feladatot, azért kimondhatatlanul hálás volt, hogy a telefon nem meg időről időre.
Titkárnő volt, egy nagy cég pénzügyi vezetője mellett, a klasszikus feladatain túl persze egy csomó érdekes és kreatív feladattal ellátva.

A főnöke is itt volt még, hallotta a férfi számítógépének zümmögését a másik szobából. Egy ajtó választotta el őket, amit a férfi időnként becsukott vagy kérte őt, hogy csukja be. Most az ajtó résnyire volt nyitva, ezért is hallhatta a férfit dolgozni.
Nem volt köztük nagyon meleg viszony, de rossznak sem volt mondható. A férfi érzelemszegény arckifejezését sokszor nem értette a lány, de mostanra már megszokta. Ha kért, ha megköszönt valamit a férfi, az arcán nem látszódtak az őszinte érzelmek. Talán itt, ebben az üzleti világban nem is volt helye.
A lány másmilyen volt, impulzív és érzelemgazdag, őszinte és barátságos. A feladatait jól ellátta, a viselkedése kifogástalan volt az üzletfelekkel, ezért azt hihette, hogy a férfi nem fedezte fel benne a szenvedélyt.

Tévedett. A férfi irigyelte ezekért az érzelmekért, de az ő életében tudta, hogy nincs helye ezeknek. Őszintén szerette a lányt, de képtelen volt kimutatni ezt. Legfeljebb azzal mutatta ki, ahogyan nézte. Mert nézni nagyon tudott. Átható barna szemével úgy nézte a lányt, ahogyan soha senki.

A halk neszezést hirtelen egy e-mail érkezésének hangja zavarta meg, a képernyő bal sarkában megvillant a boríték, és a gép egy halk csipogó hangot adott ki magából. A lány megnézte a levelesládáját és nagyra tágultak szemei, amikor meglátta, hogy a levelet a főnöke küldte a szomszéd szobából. Ritkán küldött mailt neki, legfeljebb csak akkor, ha továbbított neki valamilyen munkát, amit rábízott.
Megnyitotta a levelet, amiben annyi állt: "Gyere be légy szíves! "