Cedarville

1

2005. JÚNIUS 14-ÉN John Walley fütyörészve ballagott a Cedarville-i Apple Roadon. Egyenesen a Rouille Square felé tartott. Érezte arcán az enyhén fújdogáló szellőt, ami azonban képtelen volt lehűteni a nyárvégi este kellemesen meleg levegőjét. Johnny már messziről látta, milyen sok ember nyüzsög a városka főterén. A lemenő nap utolsó sugarai megcsillantak a tér közepén álló szökőkút által szétszórt vízcseppeken.

Johnny egy újabb dallamot kezdett dúdolni, de pillanatnyi habozás után meggondolta magát, és hangosan kezdett el énekelni. Rövid idő elteltével, mint mindig, annyira beleélte magát a dalba, hogy lóbálni kezdte kezében a gitárját. Cedarville lakói eleinte gyakran megbotránkoztak különös viselkedésén, de egy idő után kezdték úgy érezni, hogy a fütyörésző, éneklő és gitárlengető Johnny fiú tökéletesen beleillik a saját városukról alkotott, optimista és felhőtlen képbe. Vagy talán egyszerűen csak felismerték, mekkora jelentősége van neki és együttesének a város életére nézve. Cedarvill javarészt nekik köszönhette, hogy sok amerikai településsel ellentétben sikerült megőriznie hangulatát, hagyományait, és közéletére jellemző dinamikáját. A város fiatalsága számára új, nagyszerű életstílust teremtettek, és ezt előbb-utóbb a kétkedők is kénytelenek voltak elismerni. Ennek ellenére – és teljesen érthetően – még ma is sokan megmosolyogták, amikor Johnny szembejött velük az utcán.

Befordult a sarkon, és egy kicsiny vegyesbolt felé vette az irányt. Megszaporázta lépteit, nemsokára ugyanis a próbateremben kell lennie. Úgy döntött, vesz egy üveg , hogy méltóképpen megünnepeljék másnap esedékes iskolai fellépésüket. A Moonlight együttes az évzáró fesztiválon fog játszani péntek este, a Benjamin Franklin High Schoolban.

A Moonlight alapítója Johnny volt, aki elsős gimnazista korában határozta el – akkor már két éve gitározott – Andrew Hartleyval egy együttes alapítását. Hartley lett a basszusgitáros, s rövidesen csatlakozott hozzájuk egy dobos és egy szólógitáros. Mindannyian rendkívül tehetséges zenészek voltak, és a kezdeti nehézségek ellenére hamarosan sikerült profivá válniuk. Igazi sikereiket elsősorban az utóbbi fél évben érték el; ekkor kezdtek el rendszeresen fellépni a helyi klubokban, éttermekben és szállodákban. Általában minden második hétvégén nyilvános koncertet adtak a Mississipi-parti Moonlight-sétányon, ahonnan az együttes a nevét is kapta.