Hova megyünk kirándulni

17 évvel ezelőtt történt... Akkor nem sokkal töltöttem be a 16. évemet. Éltem a világom, tanultam, lógtam a haverjaimmal, néha buliztunk, sportoltam, szóval elvoltam. Anyámmal éltünk ketten, apám egész kis koromban lelépett, nem is látogatott, nem tudtam róla semmit. A lányok akkor még csak haverok voltak, a mi körünk elérhetetlan volt. Tudtunk "olyan" lányokról is, de azokhoz nem mertünk közeledni, csak gondolatban, meg lóditottunk egymás előtt a hódításainkkal, aminek nem sok valóság alapja volt. Anya akkor volt 37 éves. Csinos asszony volt, a havaerjaimnak néha rajtaakadt a szemük. Sokat dolgozott, de azért ráért velem is foglakozni. Mikor kamasszá értem, én is mint mindenki rákaptam az önkielégítés ízére, és azt elég rendszeresen is csináltam. Egyszer megláttam a fürdőszobában anya levetett bugyiját. nem volt rá jellemző, hogy a holmiját – pláne a fehérnemüjét – szétszórja, de ezt a alkalmat arra használtam fel, hogy felvettem a földről, nézegettem, kiteregettem, megszagoltam. Mélyen szivtam be a bugyi illatát. Bementem a szobámba, arcomra tettema bugyit, és elkezdtem könnyíteni magamom. Hamar a csúcsra értem. Ezután visszacsempésztem ugyanoda ahol találtam. Legközelebb a szennyestartóból kicsempésztem egy bugyit, szagolgattam, és magamra vettem. A farkam egyre merevebb volt. Lefeküdtem, a bugyi derekát elől letoltam a zacskóm aljáig, és igy simogattam a farkam. Amikor esténként anya otthon volt, és nem tudtam bugyit becsempészni magamhoz, arra gondoltam, hogy az Ő bugyija van rajtam, és igy jutottam el a csúcsra.

Egy nyári este a szobámban égett a kislámpám, és a takaró alatt éppen könnyiteni akartam magamon. Ekkor hirtelen bejött anya. Csak egy vékony áttetsző fehér köntös volt rajta. Ijedten kaptam ki a kezem a takaró alól, és igyekeztem meredt farkam eldugni. Oldalt fordultam, hogy ne lássa a merev rudam.
– Ugye nem zavarlak?
Mit lehet erre mondani? Vörös fejjel hebegtem valamit. Odaült az ágyam szélére, és megkérdezte:
– Holnap nincs kedved egyet kirándulni? Elmennék valahova. Hova szeretnél menni?
– Nem tudom, rád bízom!
– Rám bizod? Azt szeretem, ha a nagyfiam rám bizza magát!
Közben simogatta a fejem, a keze elkalandozott a mellemre, oldalamra, egyre lejjebb. Majd elérte a farkam. Finoman körbefogta kezevél, óvatosan hátrahúzta rajta a bőrt, és elkezdte a makkomat simogatni az ujjai hegyével. Felsóhajtottam:
– Anya, ne!
– Miért? Azt mondtad rámbízod magad! Lazits!