Eltitkolt vonzalom

A nyelvtan óra szokásos unalmasságával telt, az osztály fele aludt, másik fele nem figyelt, én pedig Mártát néztem. A szomszédos padban ült, és láthatóan őt se nagyon érdekelte, hogy mi a különbség a diakrónia és a szinkrónia között. Éppen az orrát fújta. Ezt is olyan nőiesen tudta csinálni, mint minden mást. Nem tudtam elszakítani tekintetem hófehér bőréről, hosszú fekete hajáról, testének lágy idomairól. Később a padra hajtotta a fejét, így szépen kirajzolódott hátának íve vállaira omló haja alatt. A combjait lestem, és szépen lassan haladtam feljebb. Közben hátradőlt, így kidomborodó melleit is szemügyre vehettem. Aztán nyakának kecses ívén akadt meg a szemem, mikor hirtelen kicsöngettek. Ő lassan felállt, és kiment a teremből, megtagadva tőlem, hogy tovább élvezhessem látványát. Még az ajtóban láttam felvillanni bájos mosolyát, amikor összefutott az egyik barátnőjével és beszédbe elegyedtek. Nagyon megkívántam.

A padra dőltem, és karjaimba temetkezve lehunytam a szemem. Elképzeltem magam előtt karcsú alakját és megszűnt létezni a külvilág. Már nem hallottam a mögöttem ülő két lány fecsegését, a hátsó padsorban a fiúk hangos élcelődését, minden zavaró tényező eltompult, majd eltűnt. Mikor újra kinyitottam a szemem, a terem üres volt. Az ablakon a lemenő Nap fénye áradt be, vörösre festve a fehér falakat és kirajzolva az udvaron álló gesztenyefa szélben hajladozó alakját. A fa árnyéka pont az ajtóra esett. Az ajtóra melyen a következő pillanatban belépett Márta. Furcsa, nem is hallottam közeledő lépteit a folyosón. Most más ruha volt rajta, mint nyelvtan órán, de nem igazán törődtem azzal, hogy vajon hol öltözött át. A narancssárga nadrágja volt rajta és egy fehér póló, a hajában pedig az égszínkék kendő.

Azt a kendőt már akkor megszerettem, mikor a nyáron kimentem a háza elé és vártam, hogy lejöjjön, hogy láthassam. A naplóból néztem ki a címét, megkérdezni nem lett volna bátorságom. Nem beszéltünk egymással túl gyakran és néha úgy éreztem, mintha nem is léteznék számára. Ezért kicsit mérges tudtam lenni rá, bár tudtam hogy ez egyáltalán nem jogos. Előfordult, hogy együtt indultunk tanulmányi versenyeken, és együtt készültünk, de olyankor se került szóba semmi személyesebb téma.