Barbi 1. rész

Szép napsütéses májusi nap volt. Suzy éppen hazafelé bandukolt az iskolából, élvezte a napfényt, ahogy végig ömlött fiatal testén. Már elmúlt 13 éves, de teste akár 16-nak is beillett.
Gyönyörű hátközépig érő szőke haját néha megkóstolta egy-egy futó szelő és megcirógatta finom kecses nyakát. Suzy szerette a napsütéses meleg napokat, és ennek megfelelő divatos ruhákat. Most éppen egy vállpántos topp és egy majdnem térdig érő szoknya volt rajta. Sokan megbámulták az úton, sőt dudáltak az autókból, mert a szép arcocskája mellé nagyon kívánatos testet örökölt az édesanyjától. Az iskolában persze a fiuk is mindig futottak utána, de őt még nem igazán kötötték le az ilyen szerelmi vallomások. Bár tudta, hogy osztálytársnőinek már vannak fiui, ő még nem akart semmiféle kapcsolatot. Azt is hallotta, hogy Helen – az egyik legdumásabb osztálytársnője – már nem szűz. Igaz, hogy már felfedezte a saját testét az esti fürdések alkalmával, de az, hogy őt egy fiú megérintse azt már nem! Tudta azt is – hisz tanulták már – hogy hogyan lesz a , no meg édesanyjával Mary-vel is beszélgettek róla.
Azonban őt még a testiség nem érintette meg.
Most útközben is azon merengett, vajon miért éppen ő az, aki után epekednek a srácok, pedig ő soha nem adott jelzést feléjük. Vagy talán? Talán pont ez, ami miatt, annyira vonzó a szemükben?
A házuk csak negyedórányira volt az iskolától, és már meg is pillantotta a kétszintes korabeli,
Ügyvédek rezidenciáját. Igen, mert Suzy papája ügyvéd, annyira azért nem volt még sikeres, hogy a városka villanegyedébe költözzenek, de azért ez a régi stílusú szép ház már csak az övék.
Itt élnek ők a Milford család, apa – Georg –, anya – Mary –, bátyja – Bob –, nővére – Jane – .
Illetve a bátyja nem igazán, mert ő már jogot tanul az Yalen, és ott lakik egy barátnőjével. Ritkán látja őt, pedig neki Bob a mindene. Ha lehetne még egy olyan férfi, mint a bátyja akkor ahhoz hozzámenne bármikor feleségül. Bob a példaképe mindene, annyira okos, magabiztos és jóképű, hogy az már szinte hihetetlen. Az apját is szereti, de a bátyjával több időt töltött, mint apával, mert ő mindig csak rohant tárgyalásról tárgyalásra. Mostanra kissé megállapodott már van neve, ismerik, így több időt tölthetnek együtt.