Beteljesedés

A lány az ágyon feküdt. Az ablakon besurranó holdfény megcsillant bársonyos, mezítelen bőrén. Formás, telt keblei lágy hullámként emelkedtek és süllyedtek a légzés ütemére. Vérrel telt mélybíborban tündöklő bimbói izgató merevséggel mutattak felfelé, mintha az egeket készülnék megostromolni. A lány tompora mély krátert fúrt magának a patyolattiszta lepedő vásznában, s most ebben a gyengéden-szorosan köré simuló gömbölyded bölcsőben nyugodott. A testre átlósan egy vékony takaró borult, maga alá rejtve a bal combot és a jobb lábszár háromnegyed részét is, szabadon hagyva azonban a lány felsőtestét és lapos hasát, a végletekig szabályosan ívelt jobb csípőt, s némi bepillantást nyújtva a combok védő ölelésében meghúzódó domb dús, buja, gyönyöröket rejtő erdejébe.

Hosszú, sűrű, hullámos ébenfekete haja szétterült a virágmintás párnahuzaton, szabálytalan, de szemet gyönyörködtető keretet képezve a hamvas arc körül. Egy művész sem rendezhette volna el szebben. A finoman domboruló homlok alatt mesterien ívelt szemöldök húzódott, határozott védősáncként a szemgödör fölött, óvva a nyugodt, ellazult, leheletnyire kinyílt szemhéjakat, melyeket csipkedíszként koronáztak a felívelő szempillák. Közöttük a formás, fitos orr, s az alatta meghúzódó, érzéki, rózsás ajkak, s a piciny résből elővillanó, a legtisztább fehérben csillogó, szabályos fogak. Mint aki arra vár, hogy megcsókolják.
Karjai a lepedőn feküdtek a test mellett. Így aludt most ártatlanul-védtelenül-szűziesen, de ugyanakkor érzékien-örömökre-gyönyörökre -kihívóan. Aludt. És álmodott.

Végeláthatatlan mezőn sétált. Körülötte millió és millió búzaszál lengedezett a langy tavaszi szélben valamilyen távoli, de mégis mindenütt jelenlévő zene dallamára. Ő is ennek ütemére kezdte el ringatni a csípőjét, s együtt mozgott a magtól dagadó kalászokkal. Fokozatosan az egész teste átvette a ritmust, míg szinte vergődött az extázisban. Hullámzott teljes lénye – egészen a lelke mélyéig. A földre vetette magát, s halk nyögések közepette jobbra-balra forgott, a kalászokat is a földre döntve. Szemeit lehunyta, teste ívben megfeszült, miközben melleit simogatta. Nemsokára hangos kacagásban tört ki, felpattant a földről, s kitárt karokkal szaladni kezdett, miközben dús keblei színuszgörbéket leírva végezték periódikus mozgásukat.