Tengerparti történet

A lány úgy futott, ahogy csak a lába bírta. Talpai néha megcsúsztak a homokban, ilyenkor csak a szerencséjének köszönhette, hogy nem vesztette el az egyensúlyát. A futásban rövid fehér ruhája felül rátapadt kiizzadt formás testére, a szoknyarész hosszú combjai körül kis zászlóként lobogott. A kétségbeesett erőt adó félelem kiült a szívalakú arcára. Futás közben néha hátrafordult, üldözőjét a mögötte hagyott buckák közt keresve-kutatva. Ilyenkor egyetlen hosszú copfba font barna haja vadul próbálta követni fejének minden mozdulatát.
Éppen fürödni készült a kedvenc tengeröblében, egyet úszni a hűs habokban, a nyári nap heve elől menekülőben, mikor a futó léptek közeledtét meghallotta. Nem várta meg, míg a lábak gazdájának arcát is kiveheti, a szüzességét védő ősi ösztönei megelégedtek a nagy darab férfi rohamos közeledtének látványával, és azonnal kiadták a menekülési parancsot. Ezek az ösztönök süppedős homokú rész felé vitték, ahol minden bizonnyal a nehéz férfitest jobban elmerül a mélytorkú talajban, mint az ő törékeny könnyűsége.
Jól ismerte a partot. Itt született a közeli halászfaluban, így jól tudta, hogy ezt a nehéz, forró homokos részt hamarosan egy újra könnyebben járható elnyúló föveny váltja fel, egy igen sekély vizű partkaréj.
Az üldöző valóban lemaradt. Erősen zihálva szedte már a levegőt, a könnyű préda meglépett előle, és most a súlyoz bőrcsizmái szárába szaporán ömlik be ez az apró szemű homok. Lerángatta magáról a csizmákat, félredobta őket, így iramodott tovább a tovatűnő alak után, nem törődve se a fejére tűző nappal, se a jócskán átforrósodott homokkal. Jól tudta, hogy ez a kettős forróság az üldözöttjét is inkább fárasztja, mint segíti, és bízott saját erejében és kitartásában is.
Látta merre fut a lány, aki már éppen kiért a süppedős rész fogságából és már könnyebbült léptekkel rohant bele a sekély vízbe, minden bizonnyal égő lábait hűsítendő. A nedves föveny és a víz váratlan ígérete megsokszorozta erejét. Nem foglalkozott a hátrahagyott dolgaival, majd visszafelé felszedi, neki az imént megpillantott, minden bizonnyal még érintetlen-ártatlan bimbózó nőiességű, feszes keblű, inas izmú lány kellett.
A lány is tudta ezt. Most már a vízben szaladt tovább, megpróbálva némi nyugalmat erőltetni fáradó testére.