Ajándék

Szeretlek! – suttogtad a telefonba, mielőtt megszakadt a vonal...
Szememben könnyek gyűltek, hisz nem vagy Velem, nem vagy itt, hogy édes szavaiddal kényeztess. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki, mint Te, pedig alig 6 órája mentél el. Hirtelen egyedül éreztem magam, feleslegesnek, hisz Neked élek, nem másért, csak hogy Te se legyél egyedül. De most elszakított Tőled a sors, és a kötelesség. Bár tudom, nemsokára újra együtt leszünk...

Egy héttel később, épp takarítottam, amikor üzenet érkezését jelezte a telefonom. Te küldted, hogy tudasd, holnap már megint itt leszel, Velem. Már nagyon hiányoztál, s most még jobban, hogy tudom, holnap megérkezel. Valami különlegessel akartalak meglepni, hisz nem voltunk még ennyi ideig külön. Eszembe jutott, hogy mindig egy gyönyörű, gyertyafényes vacsorára vágytál, olyanra, amit a filmekben lehet látni. Hát elterveztem, hogy minden követ megmozgatok, és elviszlek Csodaországba, ahol a vágyaid, álmaid valóra válnak...

A repülőtéren álltam, vártalak, minden másodperc egy örökkévalóságnak tűnt. Végre bemondták, hogy megérkezett a géped. Megláttalak, és emberfeletti boldogság töltötte el a lelkem. Odafutottál hozzám, átöleltél, megcsókoltál. Nem csókoltál még ilyen szenvedéllyel. Lassítottunk, de csak azért, hogy még egy sokkal hevesebb nyelv-csatába vethessük magunkat.
– Hiányoztál... – mondtad levegőért kapkodva, miután ajkaink elváltak egymástól.
– Te is Nekem, el sem tudod képzelni mennyire... – válaszoltam.
– Menjünk haza!
– Rendben, van egy kis meglepim számodra...

Otthon, mielőtt beléphettél volna a lakásba, bekötöttem a szemed, hogy teljes legyen a meglepetés. Bevezettelek az általam Neked teremtett világba. Mikor megérezted a rózsaillatú füstölőt, mosolyra húzódott a szád, ez volt a kedvenced. Tudtam, hiszen első alkalommal is ezzel bűvöltelek el. A nappaliban levettem a selyemkendőt a szemedről, s mintha egy könnycseppet láttam volna a szemed sarkában, mikor felém fordultál, s azt mondtad:
– Ez gyönyörű!
– Tudtam, hogy tetszeni fog.
A szobában félhomály volt, a közepén egy asztal két székkel, az asztalon gyertyatartóban illatgyertyák égtek, s biztosították az éppen elegendő fényt. Ízlésesen megterítve egy 3 fogásos vacsora várt elfogyasztásra...

Bekapcsoltam a cd-lejátszót, Mozart szólt alig hallhatóan.
– Hölgyem – nyújtottam Feléd kezem – helyére kísérhetem?