Rómeó 2. rész

Izgatottan lépkedett a főutca üzletei előtt, néha-néha lopva a kirakatokba pillantva, hogy megnézze hogy fest. Hosszúszárú fehér nadrágot viselt, és fekete inget. Elegáns akart lenni. Azon tűnődött, vajon bejön-e ez a fajta stílus Biankának? Majd elválik.
Zsolt már háromnegyedre oda akart érni, nehogy a lánynak várnia kelljen rá. Perceken belül ott állt a Replay felirat fényétől bíbor színben játszó kerthelység előtt. Ki is nézett magának egy megfelelő asztalt, s oda telepedett le. Izgatottan kémlelte az utcát, hátha meglátja Biankát. A délutánra gondolt. Felidézte magában újra az eseményeket, a színház, az erkély, az ágy, és azon kapta magát, hogy férfiassága mocorogni kezd, ezért inkább megpróbálta elterelni gondolatait, nem sok sikerrel. Végül a pincér szavai ébresztették fel:
– Mit hozhatok?
– Egyelőre köszönöm, de nem kérnék semmit. Várok egy hölgyre, aki bármelyik pillanatban megérkezhet, s akkor szeretnék majd rendelni.
– Rendben van, vacsorázni is óhajtanak?
– Igen.
– Akkor itt hagyok önöknek két étlapot.
– Rendben van, köszönöm.

Mikor a pincér távozott, ismét belevetette tekintetét a tömegbe, s hirtelen meglátta Biankát. Kicsit elakadt a lélegzete a lány közeledte láttán. Bordó ruhát viselt, mellénél kicsit húzottan, kiemelve ezzel a formás keblek nagyságát, alul pedig féloldalasan hosszú (a leghosszabb része, jobb oldalon a térdéig ért, a baloldal pedig merészen rövid volt. )
Haja kibontva, hullámos tincsei lágyan omlottak a vállára.
Mikor kicsit felocsúdott Zsolti az első kábulattól felállt, és intett a lánynak, aki rögtön észrevette, s odasietett.
– Szia, ne haragudj, régóta vársz rám?
– Nem, dehogy, csak kicsit előbb jöttem, mint ahogy megbeszéltük. – közben leültette a lányt az asztalhoz. – Már nagyon vártam, hogy újra együtt legyünk Bianka!
– Ennek örülök, mert én is így éreztem egész nap.
– És olyan szép vagy, teljesen elbűvöltél.
– Köszönöm. De várj csak, van egy jó hírem! Beszéltem az igazgatóval, és azt mondta, bevesz a társulatba.
– Nem mondod! Jajj, de jó! Köszönöm, Bianka!! El se hiszem, hogy tényleg sikerült!! És még veled is megismerkedtem, hát, azt hiszem ez életem legszerencsésebb napja.
– Mielőtt szerepet kapsz, még az igazgató úr is meg akar hallgatni. Neki szerintem máshogy kéne bizonyítanod majd...

Erre mindketten felnevettek. Közben ismét megjelent a pincér.
– Sikerült választaniuk valamit?