Először a tengernél 1. rész

Még emlékszem a napra. A napra, és arra a reggelre, amikor is elindult a család az első tengeri vakáció felé. Nem rajongtam a buszokért, de magamban elkönyveltem, hogy legalább kényelmesen végigülhetjük az utazást kerülők, térképböngészés és az ezekkel járó egyéb kellemetlenségek nélkül. Az út viszonylag eseménytelenül telt, ha leszámítjuk azt a három órás kényszermegállót a Makedón határon. Egy csaj a buszról hasonlított egy körözött személyre, ezért "állítólag" meg kellett várni, amíg tisztázzák a személyazonosságát. Bár az sem kerülte el a figyelmemet, hogy miután a sofőr átadott egy kisebb összeget a határőrnek, az egyből visszaadta a csajnak az útlevelét és intett, hogy mehetünk. Az út további részében dühöngtem egy kicsit a történtek miatt, majd úgy döntöttem, hogy Görögországig alszom egyet. Csodáltuk a tájat, a virágokat és amit szokás út közben. Érkezéskor mindenkit a saját kis szállása előtt raktak ki. A mi szállásunk egy négy emeletes kis hotelféleség volt, az épület előtt egy nagyon kis diszkrét kerttel és néhány, nekem kicsit giccsesnek tűnő szoborral. Egy hölgy elébünk jött, aki megmutatta a szobáinkat. Kiderült, hogy a foglalásunkkal ellentétben az én és a húgom szobája a negyediken, míg szüleimé az elsőn volt. Apám makacs ember, így egy darabig megpróbált vitatkozni a hölggyel, aki amúgy nem tudott magyarul, sem angolul. Végül az út fáradalmaitól ösztönözve én zártam le a vitát és hozzátettem :
– Ugyan fater, ez legyen a legnagyobb bajunk a nyaralás alatt! Különben is nekem meg a huginak kell majd felmászni mindig a negyedikre nem nektek! – nem is sejtettem milyen hálás leszek még a közénk ékelődött két emeletért.

Így hát megnyugodott mindenki, elfoglaltuk a két szobát, és elkezdtünk kipakolni, majd megegyeztünk abban, hogy kipihenjük az út fáradalmait, és utána irány a tenger. A szoba amelyet kaptunk tetszetős volt. Két ágy, egy dohányzóasztal két székkel, külön fürdőszoba zuhanyzóval és káddal, és külön kis terasz. Pihenés után persze irányt vettünk a víz felé. Már nagyon kíváncsi voltam az igazi tengerre, így eléggé sikerült kifárasztani magam estig. Alkonyat után elmentünk egy étterembe, ahol két nem várt esemény is történt. Először is amikor tanakodtunk, hogy mit is rendeljünk, az egyik pincér odajött és megkérdezte magyarul hogy segíthet – e. A másik felfedezés sajnos nem volt már ilyen kellemes. Rájöttem, hogy nekem a tenger gyümölcsei nem igazán jönnek be.