Egy fiúról 4. rész

A vacsora alatt felvilágosított apám, hogy neki nagyon fontos ez a hétvége, mert igaz, hogy barátok, de a faszi mégis a főnöke, és rajta múlik, mennyi a plusz zseton. Így felhívta figyelmemet a jó viselkedésre, valamint arra az apróságra, hogy ha szükséges nekem is segítenem kell a melóban. Ezen felháborodtam, de anyám pillantását meglátva belenyugvóan bólintottam.
Vacsi után csak egy rövid zuhanyzásra hagytam magamnak időt, aztán irány az ágy.
Magamra rángattam a boxeralsómat, ez egy békebeli darab, határozottan megnyúlt az évek alatt, a sliccén sincs már gomb, de kényelmes, így alvásra tökéletesen alkalmas. A meleg miatt a derekamra terítettem csak a takarót és bevágtam a szunyát.

Valószínűleg az elmúlt nap fáradalmai nagyon megviseltek, mert pillanatok alatt elnyomott a buzgóság. Ébredés előtt fantasztikus álmaim voltak, szerepelt benne anyám, a húgom, Rózsa és az ő testüknek, arcuknak minden lehetséges variációja. Pontosabban nem minden variáció, mert anyám teste csak fehérneműben volt meg az emlékeimben.
Nem csodálkoztam, mikor ébredéskor tudatosult bennem, hogy a farkam áll, mint a cövek (Ford Ferlin óta tudjuk Stelli mindig fél órával előbb kel), az álmaim után meg kötelező így meredeznie. Próbáltam még az ébredést halasztani, így a szememet ki sem nyitottam, habár hallottam, hogy lent már mozgás van. De nem volt mentség nyikordult az ajtó, valaki határozott léptekkel végigment a szobán, majd elhúzta a függönyt. A nap vakítóan sütött a szemembe, nem láttam a tettest, már éppen nyitni akartam a számat, hogy megköszönjem kedvességét, amikor megszólalt:
– Az isten megáldjon már megint áll a szerszámod?
– Persze anya, a szép álmoknak mindig ez az eredménye.
– És miről álmodtál, vagy kiről?
– Hát rólad, micsodakérdés, de sajna nem volt pontos képem, mert tegnap elzavartál.
– Hát nem csodálkozom, hogy folyamatosan sárlanak utánad a csajok, ezzel a dumával biztos megfogod őket. – miközben ezt mondta, már előttem állt és mosolygott, de ez a mosoly inkább volt kacér, mint anyáskodó.
– Lehet, hogy nem csak a dumám miatt. Nem gondolod?
– Van rá esély, valami jót legalább apádtól is örököltél. – mondta zárásként, majd lehajolt és lágy mozdulattal megsimogatta a sliccen kikandikáló farkamat. Én ebben a pillanatban el tudtam volna menni, csak még egy érintés hiányzott, de ő fogta magát és megfordult, majd ringó csípővel kilibegett az ajtón.
– Na de anya! – kiáltottam utána