Álom?

Szép napos késő tavaszi délután volt. A park tele kutyasétáltatókkal, családokkal. A fiú sétálgatott csak, élvezve a napsütést, és hirtelen meglátta ülni a padon Őt. A kutyáját hozta ki, de ő nem sétálgatott, csak ült és olvasott. A fiú melléült, de távolabb, nehogy tolakodásnak tűnjön, és lopva belelesett a könyvbe. A formájából látta, hogy verses kötet. Csak ültek egymás mellett csendben, és néha egymásra pillantottak, igaz soha nem egyszerre. Mikor egy pillanatra összetalálkozott tekintetük, a lány lesütötte szemét, és gyorsan elfordult, csak egy apró mosoly mutatta arcán, hogy jó érzéseket keltett benne az a pillanat. Kínos zavarokat a lány kutyája oldotta fel, aki piszkos mancsaival, a férfi ölébe támaszkodott.

Nem győzött bocsánatot kérni kutyája viselkedéséért, mondván ilyen még soha nem fordult elő. És a kutya mintha cinkos mosollyal nézett volna a fiúra, aki nyugtatta a lányt, hogy semmi gond, majd kimossa, és örül, hogy ilyen játékos barátot talált. A lány mosolygott, és még egyszer elnézést kért, de már csak mintegy kezdeményezve a beszélgetést. A fiú megkérdezte mit olvas olyan elmélyülten, s mikor megtudta, hogy egy Ady kötetet, kissé elmosolyodott. Bár nem nagyon ismerte Ady-t, de amiket olvasott tőle, azok nem álltak közel hozzá amellett, hogy nagyon tetszenek neki a versei. Mindketten szerették a költészetet, és észre se vették, elkezdtek beszélgetni versekről, költőkről, olyan hévvel, hogy szinte rohant mellettük az idő. Mindketten érezték, ez a nap, nagy ajándékot hozott, akárcsak egy jó beszélgetőtárs személyében is. Mert a költészet mellett, mindenről szó esett, átcsaptak egyik témából a másikba, míg végül már azt se tudták, honnan indultak. Sok közös vonást, gondolatot fedeztek fel egymásban, és nagyon jól érezték magukat. Nevettek, mosolyogtak, még akkor is mikor körbenézve látták, egyedül vannak a parkban, és már besötétedett, csak a lámpák fénye világított.

A lány kutyája szemben ült velük, és feszülten figyelte őket. Ekkor csendben maradtak. Mély, sokat mondó csend volt, szinte kínos. Amit a lány tört meg, kissé remegő hanggal mondta, hogy sajnos mennie kel, de örült a találkozásnak, és reméli találkoznak még. Gyorsan adott egy puszit a fiúnak, és elsietett. Vissza-vissza nézett, és
látta délutáni partnere ott ül a padon, és mosolyogva néz utána. Boldogságot érzett, nem tudta egészen pontosan miért, de mikor hazament, hosszú idő után először dúdolt, míg vacsorát készített.