Egy csillag

Egy nyári éjszaka volt. Az aprócska tó végén, a parton egy parkettet állítottak fel. Egy zenés est zajlott. Nem az a modern diszkó, sok és belőtt fiatallal, hanem egy stílusos kis "tömeggel", a klasszikus táncok kedvelőivel. A kivilágított parkett mögött egy hotel állt. Ez a hotel szokta rendezni az ilyen zenés estéket. A teraszon vendégek ültek, némelyikük kortyolgatott valami italt.
Közöttük a pincérek sürgölődtek. Tőle balra egy füves hegyoldal tornyosult. A hegyoldal és a tó között, egy járda futott végig. A másik oldalon is, de ott, a szintkülönbség miatt a járda mellett, egy-két méter magas fal állt, tövében, pedig néhány pad.
Elég meleg volt, Balázs mégis farmerben és fekete pólóban volt, szinte egész nyáron farmer volt rajta, miért pont most venne fel mást. Elsétált a hotel és a tó között, a parkett előtt. A parketton csupán néhány pár táncolt. Elért a hegyoldalhoz, ott követte a járdát és a tó partján sétált tovább. Egy öreg fűz lombjai hajlottak át az úton. Akár egy alagút, egy út, ami a máshová vezet. A magasba hív és zuhanni visz. Egy ismeretlen fejezet.

Ezen gondolkodva lassan áthaladt az öreg fa alatt, ami már annyi mindennek volt itt tanúja. Életnek és halálnak, sikernek és bukásnak, szenvedésnek és szenvedélynek. Vajon mit tudna mesélni a múltról.
Mikor kiért a "rengetegből" már majdnem a tó túlvégén járt. A zenét még mindig tisztán és hangosan lehetett hallani. A tó széléhez ment, ott egy korlát védte a tavat az úszni nem tudóktól. Egy női alak állt a korlátra támaszkodva. Csak nézett a semmibe. Hosszú hullámos fekete haját a szél fel-felkapta. De ő nyugodtan csak félre simította arcából tincseit. Arca gyöngéd volt és fehér. Balázs közelebb lépett, és ő is a korlátnak támaszkodott. Kereste mit néz az ismeretlen. A túlparton folyó mulatozás fényei csillogtak a fodrozódó vízen, ami teljesen fekete volt. Az öreg fűz lombja karcolta a vizet. A táj és a fények gyönyörű látványt nyújtott, bár tájból csak körvonalakat lehetett kivenni, mert nagyon sötét volt.

Az ismeretlen teremtés egy pillantást vetett az idegenre. Balázs ezt észre vette, és felé fordította tekintetét. A lány gyöngéden elmosolyodott, és abban a pillanatban el is fordult. Az ifjú közelebb lépett és halkan megszólalt.
– Hogy hogy egy ilyen estén a tó eme végén vagy, mikor mindenki más ott?
– Te miért vagy itt? – kérdésre kérdéssel felelt, lágy hangján.
– Mert... Nem is tudom, nem szeretek egyedül lenni a tömegben.