Bátyám és én 1. rész

Az események majdnem 10 évvel ezelőtt kezdődtek. Én akkor 17 éves múltam és egy vidéki város gimnáziumának végzős tanulója voltam. Korán önállóságra neveltek szüleim, mert a munkájukból kifolyólag sokat tartózkodtak külföldön, a bátyám Budapesten volt egyetemista így sokat egyedül töltöttem napjaimat. A 2-3 kilogramm többlet súlyom, az általam még kifinomulatlannak vélt testem miatt visszahúzódó voltam, pedig a barátnőim szerint már egy igazi bombázó alkatom volt, mert az anyukámtól örökölt kemény 90-es labda formájú melleim a fiúk tekintetét vonzották. Kapcsolataim a fiúkkal a szerelem terén ezen visszafogottságom miatt gyorsan megszakadt, hisz a smárolásnál tovább nem igen engedtem tovább menni a kapcsolatot. Én büszkén felvállaltam, hogy akkor még szűz vagyok mi miatt a fiúknak még izgatóbb lettem.
Egy péntek kora délutáni szerelmi csalódás utáni pityergésemben annyira beleéltem magam az önsajnálatba tudva szüleim egy hétig nem jönnek haza, hogy észre sem vettem a már felnőtt 20 éves bátyám hazaérkezését. Én összerezzentem mikor vidáman berohant a szobámba Ő meg megdöbbent, hogy itatom az egereket.
– Húgi mi történt? Nagy baj van? – Faggatott köszönés után azonnal.
Zavaromban nem tudtam mit mondani, csak pityegtem tovább. Ő mellém ült, magához húzott, puszit nyomott a fejem búbjára majd nyaggatni kezdett.
– Tündi! Ne légy buta. Jön a hétvége és Te siránkozással akarod tölteni? Ha gondolod, mint régen beszéljük ki mi a bajod és ha máshogy nem tudok segíteni akkor azzal, hogy meghallgatlak.
– Ari vagy bátyus, de nem hinném, hogy neked most egy hisztis csitri panasz áradatára van szükséged, inkább menj Zsókához hisz már egy hete nem találkoztatok. – szipogtam a papír zsepibe és titkon irigykedtem Zsókára a bátyám menyasszonyára, hogy neki milyen könnyű, hogy ilyen klassz hapsit sikerült kifogni mint a bátyám.
– Tündi! Hát nagy lehet a baj nálad! Elfelejtetted, hogy már a múlt héten mondta a kedvesem, hogy a hétvégén nem jön haza a koleszból! Így ha kell minden időm a Te panaszáradatodra tudom fordítani. – mondta majd ismét egy puszit nyomott az orrom hegyére mi melegséggel töltött el, hogy ilyen bátyám van.
– Ja igen, tényleg emlékszem, de akkor meg pihenj, tanulj és törődj magaddal mintsem egy ilyen kis liba nyafogását hallgasd.